Mi ez az oldal?

Egy olyan blog, ahol vendéglátós emberek írják le a (nem mindig pozitív) tapasztalataikat a szféráról, vállalkozókról, vendégekről.

Miért káromkodsz olyan sokat?

Valószínűleg laikus vagy és nem dolgoztál még vendéglátásban. Az iparágra jellemzően a feszített tempó, a bizonytalanság és a túlterhelés nem mindig a legjobbat hozza ki az emberből. A vendéglátásnak a káromkodás olyan elkerülhetetlen része mint a vasárnapi ebédnek a húsleves. Ha cizelláltan fogalmaznék, képtelen lennék visszaadni a valódi történetek hangulatát, amit nagyon fontosnak érzek a megosztott történetekben.

Nem szégyelled magad, hogy olyan éttermeket és vendéglátó egységeket húzol le a posztjaiddal, amikben embereknek hosszú évek munkája van?

Nem. 

Feltűnt, hogy sűrűn ribancozod a nőket. Biztos te is egy kispöcsű, dagadt, szemüveges gyökér vagy, akinek sosem volt sikere a lányoknál!

Fontos elfogadnod a tényt, hogy a vendéglátásban (sajnos) ez egy elég bevett szokás. Ha hölgyként hivatkoznék minden esetben a gyengébbik nemről az olyan lenne mintha a részeg kocsis megpróbálna egy értelmező kéziszótárból felolvasóestet tartani. Pár percig vicces lenne, de inkább kínos. A cél itt nem a nők megsértése, hanem a hamisítatlan és valahol a kulisszák mögé zárt éttermi világ leginkább hiteles megjelenítése. 

Hova tűntek a Gyulás posztok?

Gyula megfenyegetett, hogy letépeti a faszom két sumo birkózó, roma nővel, így kénytelen voltam levenni. A történet épp újrafogalmazás alatt van, hamarosan újra olvashatjátok könyv formájában.

Mi lett a Mennyi pénz kell az esti csajozás bloggal?

Az egy rövid projekt volt, amelyről itt olvashatsz.

Tervezel hasonló?

Ha adsz tíz millát, minden további nélkül.

Szerintem te egy kisebbségi komplexusos, önző, szociopata állat vagy, akitől még a levegőt is meg kéne vonni.

Alaptézis, hogy sokan azt gondolják, hogy ha valakinek valamiről rossz véleménye van, akkor az az illető sértett. A sértettség kivetülése pedig maga az írás, amelyben arc nélkül fikázhat bárkit. Szerintem a kritika (még ha szar is) nem feltétlen csak a sértettségből fakadhat.

Miért nem vállalod a pofád?

Tudom ez hihetetlen lehet az insta meg a snapchat világában, de nem vágyok személyes követőtáborra. Ez egy blog, ahol a költői énemen keresztül írok olyan dolgokról amik megihletnek. Nem azért nem vállalom az arcom, mert félek bárkitől is, hogy mondjuk beverné az arcom, vagy ilyesmi, hanem mert Szerda Úr olyan mint Batman. Egy jelkép és bárki lehet, ha én mondjuk túladagolásban kinyírom magam. 

Gonzó?

Néhol az, de csak ahol a történet megkívánja és nem vesz el a hitelességéből.

Lenne jó sztorim, írhatok neked?

Egész nyugodtan, sőt én kérlek: szerdaur@gmail.com