A technológia jól kibaszott a pincér társadalommal. Régen egy dörzsölt csálinger akár a napi fizetésével megegyező összeget is okosított magának, plusz jattal és ezen felül még a szakácsnak is tudott csúsztatni egy keveset.
Nincs annyi fideszes mutyi az országban ahány régi pincértrükk létezik a szajré ellopására, kezdve az egészen egyszerű sumáktöltésektől az összetett nagy bulikig mikor a teljes személyzet nagyot kaszál. Ne legyenek illúzióink, a felszolgálás mindig is egy olyan szakma volt amelynek velejárója volt a más emberek zsebéből a pénz átrakása a saját zsebünkbe. Ez most sincs másképp, csak a módszerek változtak.
Történelem
A Kádár-korszakban a nagy éttermek, hotelek javarészt mind állami kézben voltak. Az itt kijelölt étterem és szállodavezetők főként politikai megbízható státusz miatt kapták a pozíciójukat és nem azért mert annyira tehetségesek voltak a szakmájukban. Bár a vendéglátással foglalkozó emberek abban az időben szép fizetést kaptak, de ez nem szegte kedvüket attól, hogy még többet vigyenek haza. Akkoriban nem voltak raktárkezelő rendszerek, a készletet egy külön arra kijelölt ember leltározta és adta ki (söntés). Bár én is csak az elmondások alapján tudom továbbadni, igyekeztem utánanézni is, ezért egyszerűsítve és általánosítva mondom, hogy működött ez. Volt egy raktár/söntés az éttermen belül, az egyik vezetőbb pincér/pultos odament, hogy adjál nekem egy hordó sört, két rekesz jaffát meg 10 liter bort. A raktáros gyerek felírta a nasa technológiás kockás füzetébe, vagy jobb helyeken franciaívre, amit az átvevő az aláírásával igazolt, így a pultos leltár azaz a stand bővült egy hordó sörrel, két rekesz jaffával, meg 10 liter borral. A nap végén amennyit eladtak ebből azt levonták, felszorozták az eladási árral és huss ki is jött a bevétel. És itt jön a trükk, hogy mi van akkor, ha a pincér nem a söntésből vételezi ki a bort, meg a rövidet, hanem elment reggel a közértbe, megvette saját pénzből, majd egész nap azt árulta. Az a pénz szépen az ő zsebébe vándorolt. Mivel pedig nem volt vállalkozó a főnök, illetve annyira szellős volt az ellenőrzés így gond nélkül tette mindenki zsebre a pénzt. Arról pedig nem is beszélve, hogy a Kádár-korszak sajátossága volt, hogy az emberek úgy vélekedtek, hogy az államot meglopni nem bűn.
Persze két üveg eladott unicumból nem lehet saját éttermet nyitni, ahogy a sok zsivány 80-as évekbeli pincér ezt megtette a rendszerváltás után, úgyhogy keményebb lopások is voltak, mint például a híres Chateaubriand trükk, vagy a több ember ugyanolyan étel rendelése esetén csak kevesebb adag berendelése, teljes számlázása ésatöbbi. Mivel nem volt pénztárgép, legalábbis nem olyan szintű mint most, ezért nem is az alapján ment az elszámolás, a pincérblokk szolgált nyugtaként is amire az olvasószemüveges fizetettőpincér adta össze egymás alatt a tételeket. A tulajdonosok felé az elszámolás kizárólag a stand alapján ment amit, mivel kézzel írt papírokról volt szó, igen könnyű volt hamisítani.
Több idősebb pincér kolléga elbeszélése alapján, egy-egy báli szezonba, fejenként 10-20 üveg pezsgőket vittek, hogy azokat saját zsebre árulják, de az sem volt ritka, hogy az előre leegyeztetett nagy létszámú rendezvényeken egyszerűen kisebb anyaghányaddal dolgoztak az előírtnál, és mondanom sem kell, hogy egy esetleges 150-200 fős rendezvényen ez milyen pénzeket jelenthetett.
A szódavízzel felöntött ásványvizes palackokról már szót sem merek ejteni. Volt étterem ahol napi 20-30 rekesz fogyott abból.
Napjainkban
Manapság a legkisebb bisztrókban is direkt vendéglátásra kihegyezett raktárkezelő készletek, vendéglátós szoftverek működnek. Az egyszerűbbek csupán a bejövő vendégek rendeléseit dolgozzák fel, amely alapján real-time lehet követni a forgalmat, a bonyolultabbak már konkrétan le raktárkészlettel is gazdálkodnak és az üzletvezető orra elé tartja a tényt, hogy fogyóban van a kóla (nem-nem olyan kóla) és rendeli is az újabb adagot. A számításokat rém egyszerűen ki lehet végezni és mivel manapság már a NAV-ra kötött pénztárgépek miatt csak kevesen mernek trükközni, így nem is nagyon teszik meg. A rendszer több lépcsős. Bejön a paraszt, rendel egy adag brassóit meg egy kisüveges kólát, a pincér felüti a gépbe, a paraszt megzabál, a pincér kiüti a gépből az összesített rendelést, ami már tételesen össze is adja az összfogyasztást, amit a csálinger beüt a pénztárgépbe és huss, mindenki boldog. Az üzletvezető előtt egyértelmű csalás bizonyítékaként szolgálna a két gép közötti eltérés és storno-zni sem lehet csak úgy nyom nélkül.
Mit tehet az egyszeri pincér aki lopni akar?
Első körben olyan helyre megy ahol nincs melegkonyha. Az ételekkel való trükközés bonyolult, sok szakértelmet igényel, össze kell játszani a szakáccsal, nagy a bukta lehetősége. Egy jól forgó itató, valami kellemes kis bűntemető ahol sokan megfordulnak tökéletes lehet. Diszkók, azonnal fizetős pultok, fesztiválok a jó táptalajt nyújtanak az okosítani vágyóknak, de már a Sziget fesztiválbirodalom és a hozzá tartozó nevek is képben vannak, kiépített rendszerük van és be vannak kamerázva a pultosok.
A bulinegyed viszonylag jó hely, sokan vannak, nem mindenhol megy elektronikus rendszer és hát a nyugtaadás sem az igazi, de az itt nem is fontos. Én inaskorom kezdetén napokig gyakoroltam a 4,6 cl kitöltését, majd később a 3,7-et, amit mai napig megcsinálok csuklóból, kiöntő nélkül, valamennyi magyar forgalomban lévő szeszesital üvegével és ne gondoljátok, hogy én voltam az egyetlen. Pultosként gond nélkül fejben tartottam minden egyes megrövidített tételt, amely lehetett kevesebb bor a szódába, rövidebb rövid, vagy éppen vízzel koccintottam amikor meghívtak. Egyetlen dolgot nem csináltam soha, mégpedig sosem vizeztem az italt, mert szerintem az nívótlan.
Járok sokat kocsmázni mai napig és látom azért, a dörzsölt, minden hájjal megkent pultosokon, hogy ki az aki átbasz. A csuklómozdulat, a töltés kivitelezése már-már árulkodó jel. De mivel itt tételenként 30-50 forintokról beszélünk, így nem szokott érdekelni.
Van egy haverom, el sem merem mondani, hogy melyik nagy szállóban heftöl, az az idóta felbérelt egy programozót facebookon keresztül, akivel feltörette az e-pincér rendszert amit használnak aztán azt üt amit akar, igaz három kilót le kellett tennie előre és csak akkor működik a rendszer, ha ő zárhat le egyedül, de többet nem mondhatok.
Konklúzió
Azok a mezitlábas vállalkozók, akik annó a 80-as években pincérek voltak és később saját éttermet nyitottak, amiből aztán vagy megszedték magukat, vagy nem, azok kivétel nélkül simlisek. Most más időket élünk, nehezebb az élet, nehezebb boldogulni és nehezebb lopni. De ahogy a letaposott magok a földből, úgy törnek fel az újabb és újabb ötletek, trükkök mert az a pincér, aki üres zsebbel megy haza, az nem való pincérnek 2018 után sem.