Gasztrofesztivált tartani menő dolog volt valaha, sőt szégyenkeznünk sem kell, hiszen olyan színvonalas eseményeket is találni itthon, mint például a Miskolci Kocsonyafesztivál, a Bajai Halfőző fesztivál és az újvonalas Gourmet Fesztivál. Ezeket jellemzően egy adott város(rész) csinálja, ami sok szempontból hátrány is lehet, de összességében azt gondolom, hogy a fentiek még a negatívumok ellenére is inkább adnak mintsem elvesznek.

Persze ahogy az élet más területén, úgy itt is megjelenik a szemtelen másolás, ötletnyúlás. A kérdés csupán az, hogy mennyire jelent ez problémát. Én egy kicsit elnéző vagyok az ilyen fesztiválokkal még akkor is ha szarok, mert nem feltétlen a gátlástalan lenyúlás motiválja, hanem az adott régió programturizmusa. Gondolok itt például arra, hogy az utolsó zsákfalu sem feltétlen azért rendez krumplifesztivált, hogy lehúzza a lakóit, hanem azért, hogy valami ki sramlit adjon a népnek. Ettől függetlenül vannak minden fantáziát nélkülöző fesztiválok, amiken ha mást nem jót röhöghetünk. Ismerjétek meg ezeket:

Nagykanizsai Dödölle Fesztivál

Én ennek már a nevén is csak röhögni tudok. Oké persze értem én, hogy dödölle az kábé olyan alapétel a magyar tájkonyhában mint a zsíroskenyér, de azért fesztivált hozni rá... 

Problémáim ezzel a fesztivállal azon túl, hogy egysíkú, hogy egy tál dödölle (ettél belőle) konkrétan drágább mint egy pizza a belvárosban. Najó nem, de majdnem. Ugyanis a dödöllét itt megtalálhatjuk szarvashússal, medvehagymával ha kapható lenne még pandatalpat is reszelnének rá, ha azzal picit drágábban lehetne adni. A szar minőségű dél-balatoni borvidék ihatatlan, pancsolt borairól pedig ne is beszéljünk. 

Ami a nevezett fesztivált még teljesen felejthetővé teszi az a tucatprogramok folyamatos ismétlése a színpadon. Nap közben iskolás néptánc, dinamikus rock'n'roll, zumba, közös tánc, aerobic, kisfaszom. Este bekúrnak valami ismertebb, de letűnő ágú együttest, hogy szórakozzon a nép. Cserébe közel van Zalakaros. 

Krumplifesztivál Bugyin

Na itt már visítottunk a haverokkal. Mint mindenki tudja a burgonya olyan ősmagyar mint maga a hátrafelényilazás, így a rakottkrumpli, a paprikáskrumpli meg a krumpli ünneplése hatalmas gasztronómiai élményt nyújthat nemtől és kortól függetlenül. A folktánc csoportok itt is csujjogatnak a színpadon, de beszarsz mert kreatívan KRUMPLIPUCULÓ verseny is vót, híjnye. Természetesen krumplikirályt is koronáznak, de ezen már fel sem húzom a szemöldökömet. 

Aratófesztivál

Aratófesztivált több helyen is tartanak, ami azért kurva vicces, mert már Hollókőn is motoros fűkaszával mennek rá az árok menti gyepre, légkondicionált John Deere kombájnokkal nyomják a földeken. Namost erre ilyen baszom sarlókkal hajolgatnak mintha azt akarnák eladni a városiaknak, hogy minden egyes szem gabona kézműves. A gasztrórésze még rosszabb, rábasznak egy karika lilahagymát a zsíroskenyérre sóval, aztán edd. De beszarsz mert még pirosaranypöttyök is díszítik az ízléses zsírosdeszkát, amivel nincs is gond, de ne akarják már beadni nekem, hogy magyarosch aratókaját eszek bazmeg. 

Kevi Böllértalálkozó

A böllértalálkozó picit kakukktojás a listában, mert itt a csapatok disznót vágnak, viszont annyira szervezetlen az egész, hogy hiába 12. alkalommal volt megtartva, egyszerűen olyan mintha csak elmennénk egy random faluba ahol véletlen mindenki épp disznót vág a faluban a kocsmából meg valami cimbalmos nyomja. Ez viszont legalább eredeti a többihez képest.

Lecsófesztivál Székesfehérvár

A Fehérvári Lecsófőző Vigasság szemtelen nyúlása a bajai halfőzőnek. A koronázóváros még arra sem vette a fáradtságot, hogy szlogent lecserélje, évtizedekig úgy hirdette magát, hogy a "Fehérvári lecsónak nincsen párja". A hozzá nem értés leginkább abban manifesztálódik, hogy reggel 7-kor kezdődik az egész és tíz órakor már zsűrizik a lecsót, de legalább délre az egész város hullarészeg. Lecsókirály és királynő természetesen itt is van. Hűdeeredeti. Külön felhívnám a figyelmet, hogy míg Baján 7 ezer forint a főzőhely, addig fehérváron 10 ezer forint fölött. A két esemény közti különbség pedig szavakkal leírhatatlan. 

Végszó

A fentieken kívül számtalan apróbb fesztivál lát évről évre napvilágot, a problémám az az egésszel, hogy mind egy sablonra készül. Valamilyen népiesch kaja, folktánc, gyerek rock'n'roll aztán este valami dáridó. A legundorítóbb dolog az egészben, hogy mindegyik úgy adja elő, mintha ők maguk fosták volna a kockásterítőre az egész spanyolviaszt, de újítani, másnak lenni egyik sem mer. Az öltönyükbe beizzadt városvezetőket pedig kínos nézni ahogy a zöldséget aprítják egy-egy fotó kedvéért, majd felmennek a színpadra és mosolyogva adják át a krumpli, lecsó vagy épp dödölle koronát az éppen aktuális győztesnek.