Kevés alantasabb munkát ismerek a politikusnál, de az esküvőszervező szerintem pont az. Kétféle ember megy esküvőszervezőnek, az egyik aki olyan gecironda, hogy soha senki nem venné el, így mérhetetlen vágyát a nászra, mások bőrén/kárán éli át. Illetve a buzgómócsing, mindenbe belepofázó, mindig mindent jobban tudó személyiség, aki a saját esküvője előtt beiratkozik egy esküvőszervező tanfolyamra, majd vizsgamunkájának tekintve saját habos-babos giccses napját, egy életre megpróbálja elvenni a kedvét minden házasodni vágyónak, persze a saját tudta kívül.
Manapság persze már mindenhez létezik OKJ-s tanfolyam, így persze a rendezvényszervezés, sőt kifejezetten esküvőszervezés is létezik. Ha máshol nem is, de Hollywoodnak hála, minden nem zacskóban élő ember képben lehet arról, hogy körülbelül, hogy is kell elképzelni az ilyet. Elegáns bemutatótermek, tortát majszoló és pezsgőt szürcsölő lányok, ruhapróbák, előkóstolások. Magyarországon hál'istennek nem ez a bevett szokás, itt az esküvőszervező inkább egyfajta giccsegylet, ahol a krémszínű és a bézs között vacillálhatnak a menyasszörnyek.
Amit tudni kell az esküvőszervezőkről az neki ez nem gazdasági tevékenység, hanem a hivatás. Ő azért él, hogy más emberek, de leginkább a Te esküvődet, csodásan megcsinálják, megálmodják, kivitelezzék, lefilmezzék. Másoknak is csinál, de az csak amolyan félsegítség, neked nyújt egy kis pluszt, egy kis sparkot, mert ő egész karrierje alatt arra készült, hogy Neked megadja azt ami jár. Hogy mi jár? Természetesen erre a kérdésre a pénztárcád vastagsága lesz az egyetlen matematikai változó. Bár a szervező hivatása, elhivatottsága és hozzáállása nem kérdéses, ha tehetné ingyen is megcsinálná, de mindenekelőtt kell tartani egy konzultációt, amely 8 ezer forinttól akár 40 ezer forintba is kerülhet, per alkalom, de hát mi ez az apró az életed legkibaszottulboldogabb napjáért cserébe? Ha házhoz megy akkor még +4598 utazási díj, plusz autópálya díj, a számlán még a kilométerenkénti +9 forint is szerepelni fog amortizáció címen. Ha eljutottunk az első tanácskozásig, amelyben az esküvőszervező lenyomja a torkodon az elképzelését, s ha te francia provence vintage stílusú kerti esküvőt szeretnél, biztos lehetsz benne, hogy meggyőz arról, hogy a szemed árnyalatához nem illik a frencskántri pasztelles, krémes színvilága, sokkal inkább el tudná képzelni a násznépet egy romkocsmát idéző kellemes kerthelyiségben, élénk színű lampionokkal és rikító piros üléshuzatokkal.
Mikor a határozott elképzeléssel rendelkező menyasszony már sík ideg a sok esküvőszervező ribanctól, akik nem képesek szolgáltató-ügyfél átlagos módján, az eredeti elképzelésnek megfelelő kreatív ajánlatot tenni, már a harmadik, negyedik konzultáción vannak túl, s természetesen új és új esküvőszervező céggel (a konzultációs díjat mindenhol kifizetik). Végül, s általában a legkóklerebb mosolyogva jegyzetel, s lényegében az eredeti elképzelést minimálisan felszínezve újra előadja spanyolviaszként a dolgot, amitől a már idegtől remegő gyűrűs menyasszony, némileg megnyugszik, s boldogan írja alá a szerződést, hogy végre valaki megértette mit akar.
Az étterem kiválasztása kétféleképpen történhet. Ha a házasulandó párnak van személyes kapcsolata, protekciója, esetleg romantikusan határozott elképzelésük (első seggből szájba randi helyszíne, egyéb fontos mérföldkövek, stb.), akkor a dolog adott, abból kell kihozni valamit. Amennyiben az esküvőszervezőre bízzák akkor, jó eséllyel jutalékos rendszerben oda kerül az esküvő, ahol az étteremtulaj a legtöbbet visszacsatolja.
A következő kardinális pontok a csetreszek lesznek. Az esküvőszervezők szeretnek ráerőltetni mindenféle kis egyszerhasználatos bizbaszt a gyanútlan párra, hiszen a plüssel borított pálcák, a tüll lampionok és a meghatározhatatlan formájú, anyagú és színű asztali kiegészítők mind-mind szerves részei kell, hogy legyenek a násznak. És itt jön be az egyik legnagyobb lehúzás; ezek beszerzése. Hiszen ki a fasz tudja, hogy honnan kell berendelni 136 darab viaszba öntött, élő virágot, amely színben, s tapintásban is passzolni fog az ara viseletéhez. Hát persze, hogy az esküvőszervező, ő készségesen meg is rendeli, a haver, pofátlanabbja esetén a saját cégétől, amin ismét csak szép nyereséget könyvelhet el. Mondjuk ezen még relative viszonylag könnyű túllépni, hiszen jó esetben úgyis csak olyant rendel a kedves ügyfél, amire telik, max később kicsit szívja a fogát, hogy ezt lehet nem kellett volna, egy laza welnesshétvége még kijött volna az árából, de mindegy alapon ráhagyja az időközben egyre több csokit zabáló, kibírhatatlan eljegyzettjével. Bár lehet ezen a ponton rájön, hogy basszus, ezt akarom én feleségnek, majd inkább kidobja a picsába és boldogan él míg meg nem hal. De ugye nem hiszünk a tündérmesékben, a nász létre fog jönni akkor is, ha az intő jelek már megmutatták magukat, hogy rá egy évre menjen végleg tönkre a házasság. Plusz ugye eleve kapcsolatban félrelépni az olyan piti dolog, a házasságtörés viszont egy fokkal komolyabbnak hangzik, mégse mezitlábas parasztgyerek a házasulandó hősünk, ugyebár.
Ha a lehetetlen dekoráció, a lagzi helyszínét adó étterem és a hozzájuk passzoló színek, s virágok megvannak, akkor jöhet a következő lépés, a menü. Esküvőszervező ribancunk nem bíz semmit a véletlenre, kifinomult ízlését prezentálva a leglehetetlenebb kajákat válogatja össze, természetesen mit sem ügyelve arra, hogy a násznép pörköltet enne töltött káposztával, s csak a saját kedvérevaló menüajánlatot tolja a pár elé. Öblösebb vőlegények mellett ez a része mint halottnak a csók, úgy száll tova, ott bizony hús lesz hússal, zsírjában sütve, omlósan a csontjárul, saláta kizárólag savanyúság lehet, amelynek fele almapaprika, lehetőleg jó erős, s ecetes, arra lehet inni. Ha az asszonyka az erősebb, akkor születnek az olyan menüajánlatok mint az előételnek felszolgált; Harcsacarpaccio füstöltpaprika-lekvárral, Kecskesajthab szarvasgombával és aszaltszilva-zselével és Szarvasgomba-cappuccino. Főételnek azért valami húsosat választanak, az elmaradhatatlan Gordon-blue(!sic), Konfitált kacsacomb esetleg egy kis Egészben sült branzino, netán némi olaszos tészta. A rántó'húst direkt kihagyják, hiszen az ő esküvőjük nem sablon tucatrendezvény, itt minden egyedi lesz, olyan ami sehol máshol nem volt. Közben észre sem veszik, hogy mostanában a rántott hús lenne az egyedi, de ez őket nem zavarja. Természetesen gondolnak az óvólakó(!sic) vegetáriánus barátaikra is, Kingára és Gyulára, így két adag fél rántott sajt, fél rántott gombát is kérnek, természetesen házi tartárral, rizzsel. Desszertet nem kérnek, hiszen a család ilyenkor kitesz magáért. A menyasszony torta ugye eleve adja magát, az idősebb nőrokonok pedig a nászt megelőző napon, a meghívottak számával azonos kiló lisztből készítenek süteményeket, a klasszikus linzer, isler vonaltól, a pudingos gyümölcstortákig, a barack nevű sváb cukros förtelemig és az elmaradhatatlan hatalmas tál somlói galuskáig, amiben a szemfüles vendég észreveheti az odakozmált piskótaszéleket, de hát a magyar már csak ilyen, inkább tesz bele még egy csomag vaniliás cukrot, de azt a picit megfeketedett piskótát nem dobjuk ki.
Az italrendelés szintén kardinális pont, hiszen nincs olyan magyar család, aki ne tudna hozni bort és pálinkát. A legtöbb esküvőszervező konkrétan többet kap vissza az étteremtől ha le tudja beszélni az ifjú párt, hogy rövidet hozzanak be. Persze nem sikerül, a minőség helyett mennyiségre fókuszált lóvárosi kerítésszaggató guggolós vegyes épp csak a demizsont nem marja ki, ám az agysejteket remekül felturbózza. Csak az igazán körültekintő pároknál szokott nyugalom lenni, ahol arra hivatkozva tiltják meg a pálinka és borhozatalt, hogy annyian adnának a családból, hogy nem akarnak sértődést. A vége úgyis az, hogy kétszer több sör lesz felhúzva a számla végösszegére, a hozott borból pedig jó ha három liter elfogy, a száz fős násznéppel. Természetesen az egyediséget, különlegességet az italokban is lehet mérni, ebből születnek az ifjú pár neveiből fantáziált koktélkülönlegességek, amit jópénzért hívott mixer (az étterem pultosa nem jó, ő nem tud két üveget feldobni show elemként) egy óra alatt összeborogat, majd az est további részén sex on the beachet meg coladat keverget a fiatalabb női vendégek részére. A párra jellemző koktélban minden esetben van pár csepp erős paprika kivonat, amely az ara csípősségét hivatott jellemezni.
Fontos kérdés a Vőfély is, amelyről már külön poszt is készül eme nagyszerű blog hasábjaira. A leendő férj nem akar egy alacsony izzadós, bajszos fószert, aki ráadásul csak beégetné a haverok meg a család előtt, de azért érzi, hogy valami show elem kéne, amiből először az lesz, hogy megpróbálja rávenni a viccesebb haverjait, hogy mint násznagyok vezényeljenek le valami hintómesét, de az esküvőszervező asszonyság résen van, horrorfilmekbe illő rémtörténetekkel ijeszt rá a párra, hogy mennyire el tudja rontani a kellemes és kulturált szórakozást a félrészeg haverok, röfögése és bennfentes poénjai, sokkal érdemesebb egy profira bízni, amúgy is ismer egy magas fiatal srácot, aki nem népviseletben bénázik, hanem modern poénokkal szórakoztatja a közönséget, sőt a ház urát sem fogja kellemetlen helyzetbe hozni. Ebből lesz az, hogy ismét egy 5ezres visszaszáll a vőfély gázsijából, visszacsatolás címen, majd ugyanolyan népviseletben, ugyanolyan szürke poénokkal, ugyanúgy leégeti az újdonsült férjurat. A pár határozott kérése, hogy se vonatozás, se hintómese, sem pedig ágyékkal lufidurrantás ne legyen, mert azok olyan sablonosak, de a végére természetesen az összes közhely szerepet fog kapni a lagzin.
A zenész kiválasztása hosszú hetek kemény munkája, mert a lány Dj-t szeretne, a fiú valami olyan élőzenekart, akik tudnak nyomni Santanat, Bon Jovit, de ha úgy adódik, akkor a sej haj akácfát is elhúzzák. Mivel tánczenekar viszonylag több esküvőn van, mint Dj (mondjuk manapság már ez nem annyira biztos), így a dj mellett döntenek, olyat választanak aki valami komolyabb, de vidéki clubban rezidens és vannak retro számai is. A retro vonulat nagyon fontos, arra még a nagyi is ropni fogja a bakonyi topogóst. Az esküvőszervező csaj borsod megyéből importál valami kellemesen falusias, ám láthatóan a mai trendeket követő lemezlovast, akinek a pénzéből lecsípi a 10%-ot, majd a lagzi napján tulajdonképpen laptopról megy majd a muzsika, amit egy samplerrel meg igazítgat a diszkdzsoké. Egy idő után a zenészt wurlitzernek nézik, s a playlist átmegy youtube kívánságpartiba.
Természetesen fotós is kell, amit az esküvőszervező cég biztosít, hiszen manapság nem elég magán az esküvőn fényképezni, werkfilmet kell gyártani magáról az esküvői előkészületekről, a torta fázisait meg kell örökíteni, time-lapse videót kell készíteni az étterem feldíszítéséről, a polgári esküvő után, de a lagzi előtt ki kell menni valamit gettós környezetbe, hogy a menyasszonyi cipőt gyorsan magasított conzerve csukára cserélő arát, fektete fehérben fényképezzék. Persze esküvő előtti héten is már több portfolio készül, több helyszínen is, kínosan ügyelve arra, hogy a romantikus és mosolygós sorozat mellett legyen egy vidámkodós és egy befordult művészi jellegű is. A lagzin a fotóst mindenki partifotósnak nézi, így az esemény után is gyönyörködhetünk az átizzadt ingekben, a lefolyt sminkeken, az öltözködési bravúrokon, a kínosan részeg rokonokon. A lagzin készült videót az esküvőszervező cég saját szellemi termékeként tekinti, felpakolja minden létező videómegosztóra az esetleges megtekintések utána pénzre ácsingózva. Facebookon arra kéri a párt, hogy jelöljön meg a posztban mindenkit akit tud. Természetesen a fotózás/filmezés feláras, de hát mégse a lacika kattintgasson a kétmegás olympos gépével, vagy telóval nem?
Ha eljön a nagy nap, akkor a az esküvőszervező iroda munkatársai, ellepik az éttermet, kényszeresen tönkrebasszák a pincérek munkáját, terítést, funkcionálisan kihelyezett geridon asztalait, hogy a lényegtelen csetreszeikkel útjukat állják a találásnak. Amennyiben az esküvőszervezőt minimális szépérzékkel áldotta meg a sors, amit hangsúlyozok, hogy igen ritkán történik meg, úgy a szépen feldíszített étterem csupán pár percre látható a násznépnek, ugyanis amint a helyfoglalás megtörténik, valamennyi dekorációs elem szét lesz baszkodva, el lesz lopva, vagy ilyesmi.
Ilyenkor jön még a következő sokk, mégpedig az ültetési rend. Valamiért a legtöbb esküvőszervező kényszert érez arra, hogy ne csak azt mondja meg, hogy melyik szakasz nagyjából hova üljön, hanem konkrétan IC helyjegy szerint beosztás van. Ebből lesznek kínos feszengések, célzottan egymás mellé ültetett fiatal fiúk lányok, egymást nem kedvelő rokonok közelségéből fakadó zivataros hangulat. De legalább lehetett gyönyörű ültetőkártyákat nyomatni, amik dombornyomattak is, alig került az egész 20 rugóba. Hülyének is megéri, hát még az esküvőszervező csajnak, aki a lagzi előtt jön rá, hogy elbaszott egy nevet, s rohan vissza az irodába, berendeli a grafikust, hogy azonnal kell egy pótkártya. Minő szerencse, hogy a speckó nyomtató hamar kinyomja, csak méretre kell vágni, de az a pár mili úgysem fog feltűnni senkinek.
A lagzi kezdetével az ifjú férj olyan ideges és fáradt már, hogy alig hatnak rá a páleszek, a feleség műmosollyal fogadja a vendégeket és szinte magának sem látja be, hogy azért csak jobb lett volna a rántott hús, ehelyett a felfújt helyett, de megvan ez is, lehet menni a tánctérre pezsgőt locsolva, rázni a fejünket a fiatal dídzsé által már harmadszorra lejátszott legyetekjókhatudtok tuctuc verziójára, közben pedig azon morfondírozni, hogy ezt a szart, tulajdonképpen ő is meg tudta volna csinálni 1,8 millióval kevesebbért. Persze Ferinek, az urának sosem fogja bevallani, fejben eljátszik a pénzzel, hogy még egy hetet maradhatnának belőle a seychelle szigeteken, de végülis mindegy, úgyis hamarosan jön a menyasszonyrablás és hát a Verespali, a ferinek a legjobb barátja elég snájdig, simán látszódik az öltönynaciban a méretes brét, szóval valami izgalom talán lesz, mert az ujdonsült urának mostmár azért ütnek be a pálinkák.
Egy ember csattan csak ki a boldogságtól, az esküvőszervező hölgy, aki miután megette a kedvenc ételeit, gondosan pakolt valamennyi fellelhető süteményből, gondolatban egekig magasztalja magát, hogy ismét micsoda boldogságot adhatott át két, ifjú, reményteljes szerelmesnek, s nekik ez alig került 1,8 millió forintba, amiből a fele végülis nála landolt. Jó ez a szakma, szeretem. Nemhiába ez a hivatásom, gondolta, s közben lassú léptekkel elindult a hófehér 4-es bmw felé.