kitekintő - Color Run 2016 | ne menj!

Szoktam futni. Néha többet, néha kevesebbet. Amikor elkezdtem, akkor az motivált, hogy a bringázás (xc és dh) mellett legyen egy olyan mellékágam, amivel a tüdőmet és a lábaimat is karbantartom. Mivel a sport mindig is életem része volt, ezért alig két hónap alatt sikerült félmaratont futnom. Azóta szívesen járok különböző futóversenyekre, s mivel tömegsport lett, Magyarországon is reneszánszát éli, így bőven van miből válogatni.

home-page-image01.jpg

Párom a kezdetek óta jár a magyarországi Color Run-ra, megfűzött, hogy idén együtt menjünk. A jótékonysági futás mottója, "A világ legboldogabb öt kilométere". Ezt az elmondásai alapján, eddig sikerült is abszolválni, noha soha nem a szervezők, sokkal inkább a pozitív tömeg miatt. 

A nevezés sok más futóversenytől eltérően, nem ment döccenőmentesen. Noha a The Color Run, egy világszintű franchise, valamiért ezt is sikerült magyarosítanunk, a vendéglátásból ismert lehúzások soraival. Mi csapatban szerettünk volna nevezni, egyrészt egy lazább baráti társaság a maga tizenhárom főjével egyszerűbb becheckolni, másrészt jelentős kedvezménye is volt, a tíz fő feletti jelentkezésnek. Az első probléma az volt, hogy a csapatos regisztrációt nem automata végezte, hanem egy netes űrlap segítségével, kapcsolattartó megadásával egyeztették velünk a résztvevőket. A jelentkezésünktől számított négy nap múlva (vasárnap éjjel) kaptuk meg az első emailt, amelyben le kellett írnunk a résztvevők adatait. Szerencsére előre gondolkodtunk, így ez már megvolt, szinte postafordultával ment a válaszemailünk, amire három napig ismét nem jött válasz. Ezután kaptunk egy bankszámlaszámot, amire utaljuk el a nevezési díjat. Megtettük, majd vártunk türelmesen. Egészen a futóverseny napjáig nem érkezett válasz, de rutinos szar szervezésű eseményekre járó emberként, kértünk a banktól hitelesített igazolást a nevezési díjunk elutalásáról, így azonosító kód nélkül, banki papírral mentünk az eseményre. 

Következő sokk

A rendezvény a Kincsem parkban volt, az odajutás kényelmes, szerencsére az átvevőpultoknál nem volt hatalmas sor, 5-10 percen belül sorra kerültünk. Ám nem volt külön, egyéni nevezések, csoportos nevezések, sor, egyszerűen A-Zig, voltak kirakva standok, hogy a vezetékneved alapján majd ott, átveheted a rajtcsomagod. Mi beálltunk a csapatunk kezdőbetűjéhez, nem vagyunk meg. Átküldtek egy másikhoz, ott sem. Átküldenek a VIP részhez, ott 15 perc tanakodás után megvoltunk, de azt is csak azért, mert mondtam, hogy esetleg ha a csapatot nem találják, próbálkozzanak meg, vagy kapcsolattartó kezdőbetűjével. Nehezen de sikerült. Azért megkérdeztük, hogy faszért nem kaptunk regisztrációs kódot, sőt úgy az utalás után semmi köszbazdmeget, de erre csak arrogánsan vonogatták a vállukat, hogy megvagyunk, ne lázadjunk. Mások szarabbul jártak, márciusban regeltek elő, postával kérték a rajtcsomagot ami NEM ÉRKEZETT MEG. Az volt a szerencséjük a szervezőknek, hogy kiadtak pótcsomagokat. Ruhatár 200 forint, tömeges sorok, három kispicsa fejetlenkedett ott, nyugtaadás csak találomra ment. Mindegy lépjünk túl rajta. Szerencsére nem loptak belőle semmit. 

Rajtcsomag

A rajtcsomag tartalma egy póló, egy színes por, egy karszalag, egy rajtszám meg két darab biztostű. Mi még rutinosak voltunk, mert a standokra voltak kikészítve, amiből voltunk olyan pofátlanok, hogy markoltunk, de ekkor jött a következő sokk, a rajtcsomagjaink nem voltak előre bekészítve, ott diktáltuk be, hogy milyen méretű tísörtből, hányat kérünk. Randomra adták oda a rajtszámokat, meg a karszalagokat. Másnak jutott a fejpánt, matrica/lemosható tetoválás, a miénkből kivették és 500 forintért árulták. Okos. Porok. Namost ugye eleve ennek a futásnak az a lényege, hogy mindenféle színes porral beszínezve egymást baromkodjunk, jól érezzük magunkat. A brandat ügyesen felépítve azért lett ilyen sikeres a rendezvény, mert ez a porozás baromi jó buli, látványos, jó képeket és videókat lehet csinálni, szóval kell a por. De abból csak egyet kapsz rajtcsomagban, a többit vedd meg ötszázperdarabért. Köszbazmeg.

Egyel kevesebb karszalagot adtak, ami a kiosztás után fel sem tűnt, csak akkor mikor szerettünk volna bemenni a rendezvényterületre, ahol a faszparaszt biztonsági őr, sajátos, de autentikus stílusban közölte, hogy karszalagot mutasd fel bazmeg, ami még ha nekem mondja egy fokkal elviselhetőbb, mintha egy lánynak, úgyhogy mielőtt tömegmészárlásba kezdtünk volna, visszamentünk kérni egy karszalagot. Ekkor már be voltunk öltözve, pólócsere, rajtszám fent, tündérszárnyak a csapat minden tagján, gyökér biztiboy azt gondolja, hogy mi be akarunk lógni? Szerencsére a produkált arcunk mindent elárult a regisztrációs kislányoknak, így szinte kérés nélkül kaptuk a karszalagot.

Közelgett a dél, bementünk a színpad mellé, ahol nulla árnyék, nap harminc plusszal tűz, kisgyerekek rockiznak valószínűleg csak a szüleik szórakoztatására. Egy redbullos sátor, egy diákmelós, meg két büfésátor ez volt mind a hatezerötszáz előregisztrált emberre, amiben kísérők és az ott jegyet váltók még nincsenek beleszámolva. A WC mind toi-toi ami azért baszott idegesítő, mert egy sportkomplexumban voltunk, de ha már feltétlen mobilwc-t akarnak, akkor miért nem képesek a mozgatható, konténerekben kiépített mosdókat berendelni, vagyis pontosan tudom, drágább. A hőmérséklet miatt forrásban lévő wc-k tartalma eleve baszott undorító dolog, de ha a már említett létszámra leparkolnak 10 ismétlem tíz darabot, akkor bizony instant jár a faszkorbács az összes szervezőnek, meg annak az ÁNTSZ-es fasznak/ribancnak is, aki engedélyezte. Azt már meg sem említem, hogy folyóvíz SEHOL nem volt, egy ponton osztottak langyos ásványvizeket félliteres palackban. Oké, a 21. században nem nagy dolog a kézfertőtlenítő zsebben hordása, nálunk is volt, de én azért instant szifilisz/kankó/rota/écc-et kaptam néha a toi-toi-ok látványától is, szóval még a brét is fertőtlenítettem biztos-ami-biztos alapon. Bele se merek gondolni mit élhettek át a csajok.

Line-up

Mi vittünk magunkkal hazai páleszt, meg sörrel is készültünk bőven, illetve eleve partyarc a brigád, így az, hogy valami noname szpíkercsávó balfaszkodott a színpadon, aztán jött valami tini-alvilági-de-azért-annyira-mégse-gonosz repper gyerek, akire a tizennégyéves kislányok hevesen ugráltak egy húszfős csoportban, úgy nézett ki még a szöveget is tudják, de a maradék 99,9 százalék hűsölt a lelátón, pedig az elmúlt években Dj Dominique több egymástól független forrásom szerint is kiváló hangulatot és bulit csinált a futást megelőzve. Hogy ne csak fikázódjak, a bemelegítőedzés viszont jó volt, kellemesen-változatosan mozgatott át, valami fitnesskiscsaj vezényletére, sőt közben még a zenét se kúrták el, szóval ez a része rendben volt, ám itt jött a legnagyobb sokk, a felspanolt állapot utáni várakozás. Mert bazmeg 6500 főt nyilván csak zsilipeltetéssel lehet elindítani, de marhacsorda módjára beterelve mindenkit a pálya közepére, majd ott tartani közel másfél órán át, az már holocausti mélységeket ébreszt bennem, a futópálya szélessége pedig több mint gáz, azon a bő öt kilóméteren legalább 4 pont volt ahol feltorlódott a tömeg, így várni kellett. Nekünk szerencsénk volt, mert csak fél órát kellett várnunk. Respect a mögöttünk indulóknak. A The Color Run facebook oldalán sokan szidják azt is, hogy poros volt a pálya, ezzel spec nekem nincs bajom, könnyebb volt rajta futni mint salakon, vagy betonon, abból kiindulva pedig, hogy valamennyi testnyílásomból színes por jött, meg zöldet pisiltem, így eleve nem zavart a plusz matéria.

A célhoz közeledve az utolsó előtti kábulat is elért minket, ugyanis torlódás volt a célnál. A célnál bazmeg. Előttünk egy kiscsaj mondta, hogy ő ilyet még nem látott pedig jónéhány versenyen volt már és hát azért na. Majd 10 perc volt mire lépésben haladva át tudtunk menni a célon, itt nem vizet adtak, hanem a drehernek az új alkoholmentes sörét, ami oké, nekem kurvára bejött, vodkával már iható is, de első körben egy pohár víznek jobban örültem volna, a kisgyerekes családokról meg ne is beszéljünk. 

A rendezvény elviekben 20.00-kor zárt, de 3-4körül már szedték le a molinókat. Mintha csak azt akarták volna üzenni, hogy jólvan paraszt, lefutottad, most már mehetsz haza a picsába. Nemtudom, hogy a helybérlet, vagy csak a zsugoriság miatt nem tettek a futás utánra programot, de ez már nem is fog kiderülni.

colorrun.png

Összegezve:

Vidékiként, odavisszaúttal, jelmezzel, fejenként egy tízes volt részvét, amiben nem volt benne a cigi, alkohol és kaja. Nem vettél plusz port, szuvenírt stb. Ennyi pénzért magyarországon maratonokra lehet nevezni, ahol érmet adnak, van kultúrált wc, létezik vízosztó hely, a regisztráció rendben megy, jó a hangosítás és a színpadon lévő program is. A The Color Run nem más mint egy tipikus jól működő franchise magyarosított változata, ahol a kiöregedett HÖK-ösök le tudják húzni a sok marhát és ezt nem csak szofisztikált mikrotranzakciókkal teszik, hanem kegyetlen, egyértelmű lehúzásokkal is. Rohadt jó ötlet, rohadt jó társaság, rohadt jó lenne minden, csak ne ez a hitvány brigád szervezné. Életed legboldogabb öt kilométere? Max akkor ha kihagyod...