Kaptam ma levelet, ami még bennem is felbaszta a metilt! Olvassátok!
Kora nyáron megjelent a munkahelyemen Jancsi és Juliska az egyik kereskedelmi csatornától, vagy XY media grouptól, nem tudom pontosan.
Elkezdtek fényképezni, beszéltek hosszasan a főnök feleségével, majd távoztak. Minket, személyzetet szarba se vettek, még annyira sem, hogy sziasztok!
Pár nap múlvaelkezdték csepegtetni az infót: benne leszünk a népszerű magyar (gordon ramsay utánzat) gastro-realityben. Gyorsan fel a netre, rákerestünk az ominózus műsorra. Ott, akkor le is hervadt a mosoly az arcomról. Mondanom sem kell, az egész brigád ellenezte az akciót, de nem volt mit tenni. Elhangzott a főnökség előtt a varázs szó: ingyen kaptok....
El lett döntve minden a csapat megkérdezése nélkül.
Egy gyönyörű, verőfényes májusi nap virradt. Ráadásul vasárnap. Nem értem miért a vasárnapi ebéd kellős közepén kell ezt felvenni. Annyi vendég volt hogy leszoptuk magunkat. Közben kerülgetni kellett a lámpákat és a kamerákat. A fél étterem el volt barikádozva, es még kitalálták, hogy "most ne gyertek be a pultba egy kicsit!"
Kicsit fél óráig. A vendég meg hadd várja az italát. A kedves vendégek meg tódultak befelé, nagymamák és nagypapák jöttek borjúlábat zabálni. Fiatalok tolták be a cadillac méretű babakocsikat. Megteltünk. Késő délutánig ment az ebéd, utána tudtunk volna szusszanni meg kajálni, de a tévéseknek kellett bohóckodni.
Aznap kicsit meghaltunk.
Majd következett három nap zárvatartás, ami ugye a fizetésen is meglátszott.
Az étterem nem kapta meg a beígért INGYEN gépeket, növényeket, a szponzorok visszaléptek állítólag.
Kaptunk viszont rongyokat a függönyeink helyett. És az asztalokra is dobtak valami selejtrongyot az abroszaink helyére. A falakat összemázolták, mintha nagycsoportos óvodások festettek volna felügyelet nélkül. A plafon keréktárcsa-ezüst színű lett. Nagyon impozáns.
Az egy dolog hogy a műsor séfje, köcsögösködött. Ez a dolga. Szegény fiú eladta a lelkét az ördögnek. Nem hibáztathatom. Tán én is erre vetemednék, ha egyszer csak derogálna, hogy az évekig tanult kétkezi munkámból éljek meg.
Visszakanyarodván a témára, ha lett volna választási lehetőségem, inkább azt mondtam volna, hogy köszi nem. Nem akarok a tévében benne lenni.
Be próbálkoztam egyébként. Az orrom alá dugták a szerződést: beleegyezek hogy szerepelek, stb. Ha bárkinek ledrótozom, mi történt, fizetnem kell egy millát. Ha megjelenek másik tv csatornán, 1 milla. Még sorolhatnám.
Megkérdeztem a srácot, mi van, ha nem akarok szerepelni egy ilyen műsorban.
-Milyen műsorban? -kérdezte -Hogy érted ezt?
Olyan ártatlanság volt a hangjában, mintha nem értené.
Volt pedig kész válaszom: egy ilyen ruppótlan csatorna kétfilléres realityjében. Amit akkor is tovább léptet az egyszeri ember, ha éppen nincs reklám.
Aztán bekérdeztem, mi van ha nem írom alá. Finom hangon azt válaszolta, nem tudnak itt kerülgetni engem egész nap, hogy gondolom.
Választhattam, hogy máról holnapra nincs munkám, vagy hülyét csinálnak belőlem országosan.
Én hülye meg vidáman, jó kedvvel álltam neki.
A műsorban úgy lett lekomunikálva, hogy szegény étterem a csőd szélén áll, vasárnap délben üres. És mutatták a nyitás előtti felvételeket. Értik, ugye?
A zárva tartásunk harmadik napjára ütemezték be a nagy megnyitót. Speciális ételsorral. Szerencsere nem vettem részt rajta, de hallottam, hogy a kutyát se érdekelte.
Igazságtalannak érzem a történteket. Mert egyszerű melós ember vagyok, és akkor kuss a nevem?
Mert a két kezem-inkább lábam- munkájából élek. Alárendelt vagyok, és akkor már más tulajdona vagyok?
Vicces, hogy a legnagyobb vesztese ennek távolról sem a mezei pincér és szakács hanem a főnökeim, akik az alkalomra szépen felöltöztek. Még fehér inget is húztak. Aztán néhány mondattal saját magukat egették be. Sok-sok ismerősük és törzsvendégünk előtt....
Meg szegény séfünk (nem a műsoré, hanem az igazi séf), aki már idős, és ezért muszáj volt jó pofát vágnia ehhez.
Egyszer egy vendégünk fogalmazott jól. Azt mondta:
-Szólj a gazdádnak...
A hab a tortán, hogy a műsort le sem adhatták volna, az egyik fél ugyanis még mindig nem írta alá a szerződést.
Remélem jó sokan olvassátok majd kevéssé objektív, érzésekkel teletűzdelt írásomat!