Gondolom, nem árulok el hatalmas titkot azzal, ha azt mondom, hogy a pincérfiúk nem csak nemes borokat szeretnek szervírozni a jómódú hölgy vendégeknek, hanem alkalomadtán, szívesen meg is döngetik őket. Persze érdemes külön foglalkozni a vonzalomból adódó egyszeri szexuális kalandok és a haszonszerzési céllal létrejövő közösülések vagy virtuális viszonyok között. 

Volt egy osztálytársam a középsuliban, rendes, csendes gyerek volt, olyan igazi átlagos szürke egér, aki csak akkor jut eszedbe, ha nézegeted az osztályképeket. Ő, ahogy kikerültünk az iskolapadból, szülői finanszírozással felkerült Pestre és elkezdett melózni egy olyan étteremben, ami egy hatalmas irodaház mellett állt, jó üzleti érzékkel rendelkező tulajdonosa pedig az irodistaállományt kihasználva, rárepült a déli menüztetésre. Ment is a szekér, Attila nevű osztálytársam pedig visszafogott, konszolidált stílusában a lehető legjobb munkát végezte, amit csak megkívánhattak volna tőle. Egészen fél évig dolgozott azon a helyen, senki sem tudta, hogy egy tökéletes terve van, amit már az első napon kigondolt. Járt ugyanis a helyre, egy nem éppen szimpatikus, zsíros hajú, malacorrú tonnadonna, akin úgy feszült a méregdrága kosztüm, hogy össze lehetett téveszteni egy húsvéti kötözött sonkával. A nő pontosan tudta, hogy őt a kinézetéért, soha nem fogják szeretni, ezért jó arrogáns is volt mellé, hamar kiderült, hogy ő az egyik hatalmas befektetési csoport igazgatója, ugyanis feszt hangoztatta, hogy valahogy legalább kompenzáljon. Attila pontosan tudta, hogy épeszű férfi ennek a förmedvénynek a mellyére se csapna a faszrúddal, ám komoly kiugrási lehetőségként kacsintott reá a mázsás súly. Eleinte csak szép óvatosan közelítette meg, figyelmes volt és mindig tudott egy szép mondatot, dicséretet odabökni a husikának, így nem kellett sok idő, össze is jöttek. Eleinte csak találkozgattak, persze a csaj lakásán, mert Atika társbérletben lakott, ahová derogált menni a nőnek. A srác nem gyengén tolta, elhalmozta a nőt szeretettel, kedvességgel és odafigyeléssel, így ő teljesen belehabarodott, ami valahol érthető, '86 óta rágóval se kínálták meg, erre itt egy jóképű fiatal srác, aki folyamatosan bókol neki, bármit megtesz érte. Mivel pénz szinte korlátlanul rendelkezésre állt, először saját albérletet fizetett a srácnak, majd magához költöztette és két év múlva már az esküvős fotókat kellett nézegetni facebookon, amire mai napig nem tudok röhögés nélkül visszagondolni, de hát ez már csak az én felszínes humoromat jelképezi, így ezen tovább is léphetünk. A történetnek a tanulsága annyi, hogy Atika már nem dolgozik, otthon várja élete minden szempontból legnagyobb értelmét, aki fizeti a tanulmányait, ruhát és kocsit vett neki. Atika pedig havi egyszer sörözés a haverokkal címszó alatt, elmegy megheggeszt valami hamvasbőrű, szigorúan 50 kg alatti kurvát, aztán boldogan hazamegy és átöleli kedvesét, persze csak félig, mert a két karja nem ér össze a csaj húsos derekán. 

Ez pedig még egy humánusabb történet azok közül amiket most mesélni fogok, fogunk. Én közvetlen csak ritkán találkoztam az idénymunka és a kitartottság kapcsolatával, ám az már a Balatonparti munkáim alatt is egyértelmű volt, hogy vannak olyan pincérek, akik kihasználva a magányos külföldi asszonyok rengeteg idejét és pénzét, év közben tetemes mennyiségű kápére, vagy anyagi javakra tesznek szert, pár szép szóval. Az internet térhódítása csak még nagyobb lehetőséget adott erre, mert a Gyula elmondásai szerint régen sem volt ez másképp, csak akkor levélben sokkal neccesebb volt megoldani a szerelmes(nek tűnő) szövegek küldését, hiszen legtöbb esetben a magányos hölgyek a családjukkal laknak, a levelek pedig közös címre mennek, nem úgy, mint egy instant csevegőprogram, vagy az email. Tizenöt-húsz évvel ezelőtt, a rafkós felszolgálók felhívatták magukat a gazdag nyugati nőkkel, aztán pénzt kértek mobiltelfonra, majd pénzt kértek külföldi hívásokra aztán csak a szép szavakon múlott, hogy még mi mindenre. Az ügyesebbek pedig nem egy nővel álltak le, hanem egyenesen virtuális háremet tartottak, akiktől mobiltelefonokat, márkás ruhákat és ékszereket kaptak. Persze mivel a magyar valahogy kevésbé mértéktartó fajta, minthogy komoly hónapokat, esetleg éveket szánjanak ezekre a virtuális kapcsolatokra, így nem is tartanak sokáig, legtöbb esetben túl hamar kérnek sokat, ami szemet szúr a nyugati lányoknak. Van viszont egy ország, ami egész konkrétan generációkon átívelő módon űzi a férfikitartottság mindennemű válfaját, ahol a vendéglátásban dolgozók férfiak komoly, országos GDP-ben is mérhető vagyonokra tesznek szert. Ez az ország pedig nem más, mint Tunézia. A sztorikat pedig egy olyan ember hozza el nektek, aki többször is megjárta már az említett országot és olyanokat mesél, hogy én is csak néztem, az pedig már durva; ő nem más, mint Lány a Holdról. Tiéd a szó!

Mivel Tunéziában ez egy külön iparág, jóval összetettebb, mint kis hazánkban. Két típusa van, a rövidtávú, azonnali lehúzós és a hosszútávra tervező vízumvadász. Mindkét módszert az anyatejjel szívják magukba, amolyan genetikai kézikönyvként és kábé fél óra után el tudják dönteni, mivel érdemes próbálkozni. Kor, testalkat nem számít. Vagyis de. Ha a kor és az anyagi lehetőség egyenesen arányos, akkor a legjobb. A túlsúlyos és láthatóan önbizalomhiányos nő is remek célpont, mert azt elhinni, hogy otthon nem kell senkinek, de itt első látásra szerelem van, az romcsi. 

Az ember lánya megérkezik a napsütéses paradicsomba, természetesen all inclusive, ami tartalmazza a szállodai dolgozók csodálatát is. Az esti animáció alatt kicsit szánakozva pillantok barátnőmre, aki két órája izzadt tenyérrel szorongatja telefonját, mikor jelentkezik már az előző szezonban itthagyott Mohamed. Hiszen küldött neki iPhone-t, Nike cipőt, laptopot. Ha a beach-en eltöltött csodás órákra nem is, de ezekre biztos emlékszik… De Mohamedje sajnos nagyon fáradt, persze szereti és hiányzik, majd megőrült a hiányába, de majd holnap. Vagy holnapután. Mert ha az időzítésbe hiba csúszik és a nagyikorú gazdag szponzornak is pont akkor szottyan kedve meglátogatni őt, akkor bizony mérlegelni kell. 

Eközben a műsor után megérkeznek az animátorok, akik már rendelkeznek alapinformációkkal a pincérektől, portásoktól. Ki-honnan jött és meddig marad. Csúcskategória az Amerikai, Angol, Dán és Svéd alany. Második kategóriás a Német, Osztrák és Magyar. Az első csoport vízumalkalmas, onnan több 60 feletti hölgy érkezik szerelemre éhesen és vakon. Ők, akik őszintén meg akarják menteni ezeket a tanulatlan, nehéz sorsú fiatalokat. Ez egy bonyolult project, erről később.

A második az azonnali célcsoport, az esti széllel egyidőben érkezik a becserkésző udvarlás.

-Gyönyörű szemed van, sosem volt még itt szebb nő, te vagy az első, akit szeretnék megismerni!
-Tényleg?
-Really, belive me! (Ezt érdemes megjegyezni, ez az aduász válasz mindenre)

Töltsd velem az éjszakát, amikor felkel a nap, te még mindig a csillagokat fogod látni.

Ha erre megvan a vevő, (Márpedig a nagy számok törvénye alapján meglesz. -Szerda Úr) akkor meghívja hotelen kívülre kávézni, hiszen a szállodában tilos lebonyolítani a románcot. A meghívja úgy értendő, hogy kifizeti a kávét, a taxit, majd a hangulatba hozó koktélozást, az apartmant már a nőnek kell fizetnie, mert szegény Ali nem számított a hirtelen jött szerelemre és nincs nála több pénz. 

A menetrend innentől egyszerű. A támogatást zsebpénz, cigi, ital és étel formájában észrevétlenül éneklik ki a fullszerelmes – vagy csak bizakodó - alanytól. Aki legtöbb esetben soha nem fogja felfogni, hogy ő egy egyszerű átverés áldozata.

Van az a helyzet, amikor itthon a szar is keserű. Szürkeség, ébresztő 6:00-kor, meló, idióta kollégák,
bevásárlás, főzés, Barátok közt, alvás.Ekkor felmerül, hogy milyen izgalmas is lehet egy koszos, de tengerparti ingatlanban – szándékosan nem írtam házat – talpig csadorban várni életünk értelmét és Arabic got Talent-et nézni. Merthogy a mi Mohamedünk onnanst tisztességesen dolgozik, napi ötször dob egy imát és soha, de soha többet nem mondja Ramadan alatt a turistáknak, hogy ˝Fizess egy whiskey-t és szexeljünk a parton, Allah nem lát a pálmafa alatt˝. Ezért cserébe tényleg az a legkevesebb, hogy hónapokon keresztül támogatjuk hősünk és amikor meglátogatjuk elnézzük neki, hogy a nálunk öregebb, de tehetősebb hölgyek is támogatják. Ő pedig őket támogatja meg. Több irányból. Az igazi pofáraesés akkor jön el, amikor támogatásunkat és szerelmünket Mohamed beáldozza, létrejön a matrónával a Bezness (ez a hivatalos neve) és legközelebb a facebook oldalán látjuk az esküvői képét, friss vízummal a kezében. Aztán felrémlik, hogy a pálmafa alatt lefolytatott menet után, a magát punciba is befészkelő homokszemek kellemetlen viszketéséből sejthető, hogy Allah azért mégis láthatott valamit. Csak éppen minket büntet. (Trú sztori egy ismerősről.)

Aki nem ennyire egyszerű esetnek tűnik, de érzik hogy valamit ki lehetne préselni az ügyből, arra is van megoldás. A turnus vége előtt 1-2 nappal megkeresi a kiszemeltet, azzal, hogy eddig magányosan vívódott amióta meglátta és nem bírja tovább, meg kell mondania, hogy ő élete szerelme. Itt már jöhet egy kis egzotikus ˝Habibi˝-zés (szerelmem) amit szégyenlősen, szinte könnyes barna szemekkel zúdít a remegő térdű nőre. Ekkorra már a személyzettől tudja a teljes nevet és országot, ami alapján hamarosan megérkezik a facebook értesítés az új baráttól. A neki szánt profilról, hiszen van külön profil a kollégáknak információcserére, a családnak az összetartozást erősítendő és egy általános, ahol a szimpla vendégek ismerősnek jelölhetik.

Pár hét romantika után már személyes titkokba is beavat, így kiderül, hogy Tunézia egy kiemelten tragédiákkal övezett ország, szinte átok ül rajta. Hiszen ebben a mély szerelemben már Amir el meri mondani, hogy vízbe esett a telefonja, most egy kölcsön készülékről ír, de azt csak mára kapta. De nem bír élete szerelme nélkül érni, így természetesen csak a kapcsolat fenntartása érdekében azonnal kell neki egy telefon. Vagy a megfelelő pénzösszeg. Édesanyja is lebetegedett, az orvosi ellátás nagyon drága. És ő majd meghal, annyira aggódik. Bárcsak segíthetne…. De a nagy aggódásban nem jól végezte a munkáját és kirúgták, így enni sincs pénze, úgyhogy hát neki is jól jönne egy kis segítség. Ahhoz, hogy újra munkát találjon, ahhoz márkás cuccok kellenek és egy laptoppal csak kényelmesebb az ügyintézés.

Külön nyomasztja, hogy hadköteles, ez 1 év katonai szolgálatot jelent, de pénzért ki lehet váltani egy három hetes kiképzéssel. Itt jön a katonaság borzalmairól szóló ismertető, amire a szerelmes, segítőkész és magányos nő olvasás közben egyik kezével keresi a Western Union legközelebbi irodájának a címét, másikkal a last minute visszautazást foglalja le.

Szerda Úr: Persze én megértem ezeket a nőket, egy reményvesztett pillanatban, elhinni azt, hogy egy kedves egzotikus férfi csak a mi kegyeinkre áhítozik, biztos nagyon kellemes és különben is köcsög aki már ebbe is rosszat feltételez. Én pontosan átérzem ezt a dolgot, ugyanis nem ritkán fordul elő velem, hogy a mekiben a kis szőke picsa, "-Gyere máskor is!" dumáját félreértelmezem azzá, hogy gyere basszál meg, de hát ez még a saját megítélésem szerint is végtelenül, naivan romantikus. Nade kérem, komoly vagyonokat áldozni egy ilyenre? Elment ezeknek az eszük? Amúgy külön felhívnám a figyelmet a kiépített szisztémára, amit Lány a Holdról, csak érintőlegesen említett. Szóval a szállodában ahol az all inclusive szolgáltatást kapjuk, a recepciós lead minden fontos infót; nemzetiség, név, kor, anyagi helyzet (ne higgyék, hogy a kamu D&G napszemüveg bárkit is megtéveszt, ezek a fickók a szemtartásukról megsaccolják az éves jövedelmüket), plusz ami még nagyon fontos, hogy kúrható-e az alany. Egyedül van, vagy családdal, ha családdal akkor milyen a férfi-nő viszonya első blikkre. Ezek mind nagyon fontosak, hiszen míg a férjúr itatva van, addig lehet csapni a szelet a magányos feleségnek. Az infó továbbkerül a pincérekhez és animátorokhoz, a munkájukból fakadóan ők azok akik képesek érintkezni a vendéggel, a szakácsok és takarítók ilyen téren nehezen rúgnak labdába, de nem elképzelhetetlen, hogy ők is nagylelkű társra találnak. 

Ami viszont ennél is komolyabb, azok a vízumvadászok. Ezek nem aprózzák el baszod, konkrétan képesek évekig virtuálisan tartani a kapcsolatot a kiszemelttel. Nem rest 24/24-ben rendelkezésre állni, már amennyire virtuálisan lehet. Ezek a srácok nem kispályásak, nagy általánosságban évek tapasztalatai vannak mögöttük, már ami az instant lehúzást jelenti. Tulajdonképpen nem zárom ki azt, hogy ezek a férfiak egy idő után valamilyen szintű vonzalmat, vagy inkább ragaszkodást mutatnak az áldozat felé, de amint a stabil egzisztencia eltűnőben van, úgy a szerelem is halványulni fog. De vissza a vízumvadászhoz. Sok rosszat lehet róluk mondani, de azt nem, hogy nem kitartóak. Ők ténylegesen munka mellett, minden nap hosszú órákat töltenek azzal, hogy szívük választottját elvarázsolják. És ugyan ki tudna ellenállni speciális, minden komolyabb nyelvtani szabályt hiányoló, egzotikus szerelmi vallomásoknak? A legkomolyabb fegyvereik ezeknek az embereknek az érzelmi terror. A gazdag államból érkező nő, azért Tunéziában egy kicsit tanúja lehet az elmaradottabb régiók állapotainak főleg, ha a fiatal Mohamed, vagy Aladdin az esti légyotton, szándékosan bepillantást is enged a helyiek életébe. Amikor az egészségügy, a kilátástalanság és a terrorcselekmények kerülnek szóba, bizony ember legyen a talpán aki képes jó morális döntést hozni, ám akkor is érdemes mérlegelni, hogy a pénzért amit a megváltásra küldünk, valószínűleg nem fogunk kapni semmi mást csak ígérgetést. Végszónak jöjjön a legjobb sztori amit eddig hallottam. 

A gazdag nagymama éveken keresztül pénzelte a Tunéziai szeretőjét, ám valahogy kiderült, hogy élete szerelmének van egy másik élete szerelme. Nevezetesen egy olasz, a nagymama korabeli férfi. Bazmeg! Ez a pasi, hurcolta ide-oda, felajánlotta neki, hogy hagyja ott a munkáját, kap majd tőle havi fizetést, szerzett neki új komoly melót, ám ahogy lenni szokott, nagymama és nagypapa tudomást szereztek egymásról. Mivel mind a két öreg ragaszkodik a szerelmes fiúhoz, kikötötték, hogy válasszon. Arról nem szól a fáma, hogy közben még hány élete szerelme volt a csávónak, de neki már letudott ügy a gold digging, az biztos.

Én a magam részéről nehezen tudom megérteni, hogy a világ vezető országaiból, a nyugati felvilágosult eszméinkkel elmegyünk egy elmaradott országba és bedőlünk ennek a nyilvánvalóan lehúzós szagú dolgoknak, de hát hiába szólt minden film arról a 90-es években, hogy a szalagavatón ne szexeljünk, vagy ha már igen akkor húzzunk gumit, még ma se múlik el úgy évfolyam, hogy legalább egy picsa ne essen teherbe azon a feszengős, bécsikeringős, laposüveges estén. 

Viszont ha feltétlen kitartott férfit akartok magatok mellé, akkor legalább ne egy muszlimot válasszatok, aki szex után húsz percig fog imádkozni (bocsi :D), hanem mondjuk engem, aki azon kívül, hogy harmadvonalas blogceleb, relative jól beszélek angolul (legalábbis nem írok majd olyat, hogy "i shall enter my panish in your sex"!sic), jól is nézek ki és garantálni tudom a kizárólagosságot, ellentétben Atika haverommal. Persze ha nagyon csúnya vagy, akkor felárat kérek, de hát az örök szerelem megfizethetetlen, nemigaz? :) I luv u bb somatsh, u me live

ui.: jelentkezni emailben lehet, egész alakos fotóval, a szerdaur@gmail.com-on. Nem vicc! Szerelmemet és életemet a pénzedért!! :DDD