Tegnap este kaptam egy emailt, amiben egy a neve elhallgatását kérő vendéglátós felebarátunk ír a most felkapott Vizoviczki Lászlóról. A levelet bármiféle módosítás, nélkül közlöm. Előre kijelentem, hogy én azaz Szerda úr, elhatárolódom mindenféle véleménytől, nem vállalok felelősséget, a levél igazság-hazugságtartalmáról, egyrészt mert fosok mint egy cseresznyét dinnyével zabáló óvodás, másrészt meg csak úgy. Egy biztos, a levél érdekes.

Az elmúlt hetekben címlapokon lévő Vizoviczki Lászlóról szóló korrupciós botrányról szeretnék egy kicsit mesélni. Kérem amennyiben ez a levél kikerülne az Ön blogjára, úgy az emailcímemet, ne tüntesse fel.

Szóval én 2002 nyarán kezdtem el dolgozni pincérként, aztán letettem az egyik magyar bármixeres cégnél a bármixer vizsgát. Mivel ott közel három hónapig folyik az oktatás ezért hellyel közzel megismertem pár embert és az oktatónk tudott kontaktot adni, hogy kinél érdemes próbálkozni munkalehetőséggel kapcsolatban. Kaptam egy számot, meg egy nevet, hívjuk csak Balázsnak, felhívtam, illedelmesen bemutatkoztam, majd elmondtam neki, hogy felszolgáló végzettségem van és frissen szerzett bármixerim, szeretnék dolgozni. Balázs nagyon kedves volt mondta, hogy most hirtelen az ő érdekeltségeiben nem tud munkát adni, de emailben küldjek el neki egy rövid életrajzot, plusz lehetőleg egy jó minőségű fotót, mert az üzleteikben megkívánják a kellemes megjelenést. Mondta, hogy most pár héten belül biztos, hogy nem fog tudni alkalmazni, de ne aggódjak, mindig van szükség új emberekre, mert jön a nyár, ilyenkor sok egyetemista hazamegy, lesznek üres helyek. Én úgy tettem ahogy elmondta, és valóban három hét múlva hívott is, hogy az egyik liszt ferenc téri helyre kéne nekik pultos/bármixer, viszont nem meri azt mondani, hogy ez a munka sokáig fog tartani, mert ha indul a következő szemeszter, olcsóbb munkaerőt szoktak keresni, de ha ügyes vagyok, akkor áttesznek máshova. Én ennek örültem, ez is jobb mint a semmi, aztán miután lepapíroztunk mindent, munkába is álltam. Nem volt gond, tényleg egész jól ment minden, nem mondom, hogy túlfizettek de azért elnyomva se éreztem magam. Aztán nyár közepén hívott Balázs, hogy az van, hogy parti napokon diszkókba kéne dolgoznom. Én ennek csak örültem, mert jó pénzt ajánlottak, úgyhogy elfogadtam. Először egy kisebb szórakozóhelyen kezdtem, minden jól ment, végre pörgés közben is tudtam gyakorlatot szerezni a koktélkeverésről, aztán egyre furábbnál furább dolgok jöttek, először csak az volt feltűnő, hogy mennyi drogos van. Jó persze ezen 2000. tájékán Budapesten naív ember aki meglepődik, de amúgy tényleg, a pultos aki ha kicsit is nem idióta, simán látja, hogy az újonnan érkezettek előbb még simán mentek, meg lötyögtek, azóta nem rendeltek semmit, aztán utána meg idegrohamot kapott módjára ugrándoznak. Jó volt mert, mi ebből kimaradtunk, bár volt pár kollegina, akik biztos, hogy toltak valamit, de nem akartam magamnak semmilyen bajt, így befogtam a számat, csináltam a dolgom rendesen. Aztán egyszer egy ilyen buliban, történt egy kis incidens, valami félrészeg kigyúrt kopasz, hepciáskodott a pultnál, nem emlékszem pontosan de valamit nem úgy adhattam ahogy kért, ő erre nekiállt csapkodni, meg poharakat zúzni, aztán benyúlt értem a pultba kirángatott aztán a földön fekve rugdalt. Igaz nem sok ideje volt rá, mert azonnal 4-5 ember, akik civilnek voltak öltözve, rárontott, és véresre verték, majd a csajokkal hozattak két bubis vizet, azzal locsolták fel. Elvették a személyijét, leolvasták a nevét címét, meg minden mondták, hogy innentől fogva ki van tiltva, bár gondolom a kopasz nem sok minden fogott fel belőle, mert szilvakék volt a feje, meg vörös az orrától a melléig. Kiráncigálták a szórakozóhely mellé, belerúgtak még párat, azt otthagyták. Nekem közben iszonyúan fájt a fejem, mondtam, hogy hívjunk mentőt, mert nem hallottam a bal fülemre. Az öt csávó akik szétverték a balhézót mondta, hogy nem kell, nem lesz semmi baj, felesleges mentőt hívni, mert csak elbassza a bulizni vágyók kedvét. Mondtam, hogy akkor legalább had menjek el, vagy valami, így nem tudok dolgozni, erre azt mondta az egyik, hogy oké, de csak ha ő kísér haza. Kicsit elkezdtem parázni, de végülis velem olyan kedves volt, szóval nemtudom meggyőzött, aztán mikor kiírtünk szólt telefonon valakinek, majd pár perc múlva megállt egy rendőrautó, aztán a két rendőr üdvözölte a kíséretemet, mondta nekik, hogy fiúk, pultba dolgozott, kapott egy sallert, azt nincs jól vigyétek haza. Haza is vittek minden rendben volt, bár egy hét kellett mire a fülem rendbejött, mármint a hallásra, de Balázs már másnap felhívott, hogy utalt egy kis veszélyességi pótlékot a számlámra és hogy ha egy mód van rá, akkor ne nagyon reklámozzam a tegnap estét, mert a főnök nem szereti ha rossz híre megy a helyeinek. Igazából nekem csak maga ez a titkolózás meg seftesség tűnt fel, mert bárkit bármikor megverhetnek az éjszakában, pultos voltam régen is, láttam már ilyet. Aztán utána mikor már tényleg semmi bajom nem volt, szólt Balázs, hogy most nem oda kéne mennem diszkóba ahol eddig voltam, hanem máshová, egy jóval elitebb hejre. Itt is pár hétig minden simán ment, összeismerkedtem a csajokkal, megkaptam mindig a pénzemet rendesen, de aztán egyszer valamilyen oknál fogva a raktárban lévő digitális mérleget sikeresen levertem a polcról, amire a hely üzletvezetője eszméletlen felindultan reagált, leüvöltött elmondott minden utolsó gyökér szerencsétlen fasznak, aztán utána telefonált, majd 30 perc múlva ott volt egy taxi, egy új digitális mérleggel, meg egy tesco-s blokkal, amit a kezembe nyomott, hogy fizessem ki. Persze kifizettem, mert jogos, én törtem el, de ekkor még nem értettem a dolgot, hát nem telt el egy óra, és már hátul a raktárban forgolódótt két srác, és adagolták a fehér port. Azért annyira nem vagyok tökös gyerek, hogy hőst játsszak, szépen befogtam a számat és dolgoztam tovább. Igazából az eddig nem feilsmert apróságokból kezdett összállni a kép, hogy akik szétverták a másik helyen a támadómat, azok rendőrök voltak és konkrétan a kábszer adásvételére ügyeltek meg, hogy azért nem szabadott kihívni a mentőt mert azok nyomozást rendelnek majd el, úgy viszont gondolom sokminden bukna. Aztán volt még rengeteg elejtett szó, mondat, a Balázs vagy a többi üzletvezető részéről is, amiknek én nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, de szép lassan kezdtek leesni. Aztán egyszer azt hiszem budapest parádé volt, nem emlékszem már pontosan, a lényeg, hogy nagyonsok ember volt az utcákon, viszont mindenki ideges és feszült volt, nem tudtuk mi dolgozók, hogy ez miért van, de aztán Balázs egy ideges telefonhívását véletlen meghallottam, hogy a kinn a rendezvényen ellopták az egyik futár telefonját. Abban az időben, a GSM-ek még nagyon a kezdet kezdetén voltak, mármint ilyen elterjedés ügyileg, nemcsak a készülékek voltak drágák, de a percdíjak is és nem is ez volt a drága, hanem a telefonkönybe mentett contactok. ott ordibált az ember, hogy hogyan passzolod el azt ami a táskádba van. Nagyon féltünk, de szerencsére velünk Balázs mindig rendes volt, még akkor is ha látszott, hogy sík ideg. Szóval aznap este mindenféle gyanús figurák érkeztek a diszkóba, ami akkor még üres volt, nem jött el a buli ideje, onnantól már tudtam, hogy le kell lépjek innen minél hamarabb. Akkoriban elég sok drogtúladagolásos halál volt, ami után mindig feszült légkör fogadott a helyeken. Aztán az egyik csajszi nekiállt sírni, hogy ő nagyon fél, hogy mi lesz itt, mentek a hülye pletykák akkoriban, hogy a budapest parádén aids-es tűkkel szúrkálják össze az embereket meg ilyenek, aztán félt, hogy lesz valami. Hozzám jött oda, mint egyetlen férfihez, hogy kicsit megvígasztaljam, aztán azt beszéltük, hogy megkérjük Balázst, hogy intézzen egy védelmi embert a pult mellé, mert iszonyat tömegre számítottunk. Mondta, hogy nem nagyon tud, a portán muszáj a kemény védelem, meg a szigorú kontroll, de majd intéz valamit. Hát az lett belőle, hogy hajnalig alig tudtuk tartani magunkat, úgy elúsztunk, aztán mikro valahogy összejött minden és hatalmas tömeg volt, egyszercsak néhányan bebenyúlkáltak a pultba, meg nekiálltak dobálózni, egy kisebb verekedés is kitört a pult előtt, amire a porta odaért volna, addigra már az egyik csaj fején széttörtek egy üveget, szóval eszméletlen volt, félrészeg, félszívott emberek örjöngtek, aztán végül az egyik nagydarab kidobó helyretett néhány hangadót, aztán kicsit nyugalmasabb lett a dolog. Hajnalban mikor már zártunk Balázs odajött és adott mindenkinek 20-20 ezer forintot, hogy szeretné, hogy amiket hallottunk azt elfelejtenénk. Én már szabadulni akartam, de ebben a helyzetben nem mertem, úgyhogy rá két napra hívtam fel Balázst, hogy én szeretnék felmondani, azzal a kamuindokkal, hogy hívtak egy éves állásra étteremben felszolgálni. Bár ő kimért volt de mondta, hogy miért mennék, jól keresek, jó jatt, meg mégiscsak pest, legszínvonalasabb helyein dolgozom. Aztán akaratlanul is kicsúszott a számon, hogy kicsit tartok a sok kétes ügytől, amire már kicsit indulatosabban válaszolt, hogy attól még nem kéen így elhúznom mert megüthetem magam. Mondta, h üljünk le egy kávéra beszéljük meg, következő nap bejön majd ahol dolgozom és átbeszéljük. Nem tartottam attól, h engem bántani fognak, Balázs abszolút nem ilyen ember volt, mondta, hogy gondoljam át, mert a stiklizés mindenhol megy itt biztos helyem van stb. Amikor én nem tágítottam, akkor azt mondta, hogy két lehetőségem van. Vagy elmegyek az országból, vagy ha maradok akkor mélyen-nagyon mélyen meghúzom magam és a vendéglátást mint olyan messze elkerülöm. Nem volt fenyegető, de a hideg futkosott a hátamon. Mondtam neki, hogy állapodjunk meg abban, hogy keresek külföldi melót de nem fog basztatni, amíg nem sikerül. Mondta, hogy rendben van. Kölcsönös felmondási szerződést írtunk, korrektül el lett számolva minden, szabik, stb. Aztán nekiálltam ausztirában melót keresni. Közben az egyik volt osztálytársam szólt telefonon, hogy az egyik fesztiválra kéne beugró ember, pultozni, csak sörmérés, meg ilyenek, gondoltam, hogy ebből csak nem lesz baj, aztán elvállaltam. Aznap hívott Balázs is, hogy kiesett egy csajszi, nem e lenne kedvem beugrani egyet utoljára, duplán fizet stb. Ezzel tanúbizonyságot tennék a lojalitásomról stb. ilyen dumákat mondott. Én hülye azt mondtam neki, hogy sajna nem lehet, nem is emlékszem már milyen kamuindokkal ráztam le. Aztán végigcsapoltam a fesztivált, ki lettem fizetve rendesen, hajnalban mentem haza, aztán a lakás előtt vártak páran, ismertem őket, azok voltak akik egyszer leráncigálták rólam a kopasz gyereket a diszkóban. Köszöntem nekik, már éreztem, hogy baj lesz, erre ketten lefogtak, a többiek meg ütöttek. Nem sok midnenre emlékszem csak arra, hogy felcipeltek a lakásra, elfektettek az ágyon, kicsit megtörölgettek, vízzel, meg az orromba zsepit dugtak, aztán mondták, hogy azt ígértem, nem vendéglátózom. Miért kell hazudni, mikor ők rendesek voltak velem? Mondták, hogy ha nem akarok több ilyet, akkor messzire kerüljek el minden kocsmát, diszkót és éttermet. Természetesen mondtam, hogy rendőrt hívok, meg minden ők meg csak röhögtek, hogy őket küldenék ki, szóval felesleges próbát csinálnék, de ha nekik hivatalból ki kell jönni, biztos, hogy hullazsákban visznek majd el. Na innentől fogva összeszedtem mindenenem, leköltöztem anyámékhoz vidékre, a lakásomat eladtam ingatlanközveítítővel, aztán kimentem bécsbe. Mikor már két hete kinn voltam és már nekiálltam dolgozni is, kaptam egy emailt a Balázstól, hogy jól döntöttem, reméli nincs harag és megtalálom a számításomat ott. Döntsd el te, vagy döntsétek el ti, hogy megérte e, én nem tudom, bár most már minden rendben van, de soha nem fogom tudni elfelejteni ezeket az időket. Érdekessége a dolognak, hogy míg ennek a Balázsnak dolgoztam összesen majdnem másfél évet, addig hat különböző kávézóban és négy diszkóban dolgoztam, természetesen min Vizoviczki érdekeltsége volt, bár én sohasem láttam őt élőben.

megjegyzés; a poszt publikálója elhatárolódik, bármiféle vádaskodástól, gyanúsítgatásról, sőt megrögzött véleménye, hogy a fentebb leírtak, csak valami vicceskedvű bulvárújságíró agyszüleménye. [sarcasm off]