Balatoni nyár

Fut az esküvői szezon ezerrel és közeleg a nyár. Másodikos szakmunkás tanulóként hallgatom a jobbnál jobb sztorikat, hogy ki hova megy majd a családdal, meg a haverokkal. Az osztálytársak mind valami atomállat külföldi útra mennek, egy-ketten melóznak. Meséli a fuxos cigóvajda csemete osztálytásam a Döme, hogy ő bizony nem megy nyaralni, mer "nagy biznic lesz a nyáron, ééteda devla verjen beléd", tudomásomra adta, hogy a rokonságban a nyáron hárman is férjhez adták a lányukat így aztán hatalmas cigányesküvőt szerveznek, ugyanis a vajdafaternak több csárdája is van, így a családé lesz a feladat, hogy mind a három lagzit leszervezze. Mondta is a Döme, hogy "gyere geci, hogy a rák egyen meg, nyem akarsz dógozni esküvőn? megfizetünk, istenlássa, meg én meg haver is vagy azt beosztunk valami jó helyre én is ottan leszek, meg az apám is, mink nekünk a tezstvírünk vagy geci". Döméről tudni kell, hogy amilyen mocskos szája van, annyira ügyes pincér is, persze csak a megfelelő közegben. Állítólag már a dédapja is csárda tulajdonos volt, aztán így lett családi biznisz, de beszarsz mert az egész család a csárdákba melózik, apa anya, mindenki, még a puják is a tányért mossák, vagy krumplit pucolnak, éppen mi akad. Az összes tesókát, meg kuzint pontosan ezért vendéglátóba küldik tanulni és akkor ott dolgoznak az idősebb Döme bá csárdájában. Aztán mivel gondoltam, ez tényleg jól fizető dolog lehet, be is mondtam Dömének, hogy oké számíthatsz rám, csak szólj előre legalább egy héttel, hogy mikor van a meló, meg hova kell menni, aztán ezen annyira felbuzdult, meglátván a lehetőséget, hogy azonnal feltelefonálta az öregét, aki bejött a suliba valami sl mittoménmilyen mercivel és az osztályban mindenkinek felajánlotta, hogy lehetne menni melózni cigány-lakodalomra, jól megfizet mindenkit és már fel is rajzolta a táblára az időpontokat, plusz beígért fejenként 60ezret a háromnapos lagzira. Persze volt aki nemet mondott, de az osztály egy jó része elfogadta az ajánlatot, hiszen három ilyen lagzi is volt a nyáron és hát máshol majdnem egy fél hónapot kéne melózni ezért a pénzért, itt meg csak három napot, ráadásul három alkalommal. Mindezek ellenére én úgy gondoltam, hogyha már kezd így beindulni az élet, meg lóvém is van, kéne valami szakmai továbbképzés, mert két és fél hónap alatt, az ember igencsak képes eltunyulni főleg, ha csak 3x3 napot dolgozik, így úgy döntöttem, hogy körbenézek a balatoni melók között.

Fel is csaptam egy napilapot, ahol így május környékén már szépen lehetett válogatni a balatoni felszolgálói munkák között, gondolván arra, hogy ezt tanulom egész jó esélyesnek éreztem magamat. Fel is hívtam pár telefonszámot, pár helyen már betöltötték, pár helyen meg azt mondták, hogy túl fiatal vagyok, de az egyik fiatalos hangú csóka, azt mondta, hogy elmondásom alapján szimpatikus vagyok neki, le kéne mennem a partra hozzá interjúra. Most települést nem szeretnék mondani, kicsi ez a balaton, csak a sült hekk drága, szóval annyit mondok csak, hogy egy északi parti, csendesebb település kempingjében álló echte ungarische étterembe kerestek csálingert.

Egy hétköznap suli után le is vonatoztam a helyre, állok a vasútállomáson, hívom az embert, hogy akkor hova-merre?, aztmondja, hogy kijön értem kocsival, fehér merivát nézzek. Jött is a fehér meriva, kicsit szakadt volt, meg ült benne valami alacsony bajszos-szemüveges tag, aki azért a várakozásaimat alulmúlta, mondjuk fasztudja mire számítottam, rá azért nem. Csak biccentett, hogy üljek be, elvisz az objektumba, közben pedig kérdezgetett mindenféle okosságot, ki vagyok, honnan jövök, mit tanulok, hol vagyok gyakorlaton stb. Mire megérkeztünk, nagyjából el is mondtam mindent, akkor szépen körbevezetett a helyen;

A kemping, körülbelül 50-60 méter széles, a baliparttól a vasúti sinekig tart. Maga az étterem a parttól 40-50 méterre volt, egész kis pofás, kültéri étkezde, aminek egy részét vasszerkezetű ponyva takarta, rajta nagy Gyula Restaurant felirattal, fehér-kékben, míg mellette egy pizzéria rész, aminek a ponyvája fehér-piros volt. A helyet három részre osztották fel (azért mondom, mert így fogok rájuk hivatkozni); étterem, pizzéria, terasz. Az étterem volt az ami a sátor/ponyva alatt volt, ott nyolc asztal található, igazi régi rönkasztalok, hozzájuk tartozó padokkal, azaz asztalonként kényelmesen hat ember fért el, de ha úgy adódott, akár nyolcan is. Kinn a teraszon, ami az "étterem" előtti betont jelentette, 14 kipakolható flair asztal-szék garnitúra, ebből négy 6fős, a többi 4fős. A pizzériában, 8 hatfős sörpad volt. Aztán volt még egy bár, amit csak azért emelek ki, mert különálló miniobjektum a cucc, egy ilyen kis fabódé, aminek ilyen felfelé nyíló zsalugáter rostlapok jelentették az ablakait, de amúgy állatijól nézett ki; frankón köralakú volt, mint később megtudtam a híres tomkrúzos koktél film karibi bár, minimásolata a cucc, szal megörültem, hogy lesz koktélozás nyomatom majd a csajoknak és én majd nem baszom el mint krúz, hogy elhajtom a milliárdos picsát. Persze a szarvamat hamar letörték, de ez már más sztori, szóval a platz ilyen volt, az étterem mögött pedig stílusosan állt kettő ótvar ndk-s lakókocsi, illetve egy katonai sátor. Itt szállásolta el a Gyula (a főnök) a legénységet.

Szóval szó szót követett, az lett a vége, hogy Gyula bemondta az összeget, 2500 forint naponta, reggel nyolctól amíg vannak. Ez így nagyon gagyinak hangzott, látta is rajtam, hogy húzom a számat, de aztán gyorsan elkezdte mentegetni magát, hogy de jár a szállás, meg a kaja, meg a borravaló is egész jó, egy ilyen fiatal jóvágású gyereknek a sok ndk-s hájseggű ótvar ribanc majd csak úgy szórja a forintot, úgyhogy a fasztudja már miért de végülis mondtam, hogy rendben, de csak akkor ha a három cigánylagzira elmehetek szabadság címszó alatt, amibe bele is ment. Egymás markába csaptunk és azt ígérte, hogy majd hív.

Igazából mikor már június közepét tapostuk és ténylegesen vége volt a sulinak és már a Hajnalkába se kellett mennem gyakorlatra, akkor kezdtem letenni arról, hogy ez a fasz majd hív, mert hát közel egy hónap telt el, de aztán mégis hívott, be is mondta a frankót, hogy akkor kéne menni, de köbö holnap. Ennek én meg úgy megörültem, hogy már pakoltam is és vártam a másnapi indulást.

Mivel nagyjából vágtam, hogy onnan egy darabig, biztos nem megyek sehova, így elpakoltam egy kisebb túlélőfelszerelést, sok ruhát, meg minden kutyafaszát, két hétre való felszolgáló öltözéket, meg kettő darab utcai ruhát, sejtettem, hogy nem sokat fogom hordani, majd másnap reggel belevettetem magamat a tömegközlekedésbe.

Mikor megérkeztem, akkor már a csapat nagy része ott volt, talpig felfegyverkezve várták az ndk-s túristák sarjait, akik már csak megszokásból jönnek magyarországra, mert kölökkorukban a fáter mindig idehozta őket. Hamar megismerkedtem a személyzettel, ott volt Zoli, a fogatlan alkesz pincér, a maga 40 évével; aztán az állítólag ex-honvéd szakács Sanyi, aki akkor zakkant meg, mikor szerbiában volt a hacacáré; Ilonka az özvegy nyugdíjas konyhalány; aztán a Tibi a maga két mázsájával és százötven centijével szintén a szakácstábort erősítette, akinek a felesége az Iboly a pizzéria konyhára volt beosztva. Ezenkívül akadt még két felszolgálócsajszi, az egyik a három idegen nyelven beszélő Mártika, meg a magyarul is alig beszélő Marcsi.

Úgy volt a felállás, hogy Márti és Iboly nyomatták a pizzériát ketten, a többiek pedig az étterem részen. Kicsi eligazítás, aztán este gulash party, azaz 1390(!) forintér kap a bajor paraszt, egy tányér marhapörköltet meg egy deci olaszrizlinget.

Először is szögezzük le, hogy nem voltam kiemelkedő németből, de azért megértettem amit pofáztak, viszont a nagyobbik baj, az a klímaváltozás volt, hiszen eddig elegáns klimatizált étteremben hordtam a tányérokat, viszonylag kultúrkeretek között, most a 35 fokban, ordibáló személyzet mellett. Alapba egy új helyen át kell tanulmányozni az étlapot ami 100 kajánál, nem egyszerű és hát amikor németről magyarra fordítod, az is tud meglepetést okozni. Ez a két fasz szakács, a Sanyi meg a Tibi, állandóan egymást szapulták, valami szakmai rivalizálásra hivatkozva szólogattak be egymásnak, meg szinkronban basztatták az Ilonkát, akit már a Gyula is sajnált néha, de azért nem szólt a két fasztestűre, mert hát végülis a konyhaművészethez nem értett lehet, hogy a velejárója a baszogatás.

Aztán persze ment a fiatal csálinger gyerek, azaz az én szopatásom is, de rábasztak, mert engem a Hajnalka panzióban már megszopattak a szakállas inasviccekkel, szóval a fakanálolajozót, meg a haszonkulcsot keresni már nem kellett elmennem, így keményebb szopatásokat találtak ki, például a Tibi akit könnyebb volt átugrani mint megkerülni, megkérdezte, hogy hány tányért bírok el? Mondom hatot balkézen, egy jobbon. Mondja, hogy akkor adja is a terasz2 asztal rendelését, 6 tányér, egyszerre vigyem ki mert úgy elegáns. Mondom oké persze, csak azt nem gondoltam, hogy az a fasz pontosan a harmadik svájci tányért fogja forróra mikrózni (magyarázat, az egyik tányérfelpakolásnál a harmadik tányér alja van az alkarodon, a többi egymáson, vagy pedig a szélét fogod) és a fizika törvénye olyan, hogy mikor a nagy hajtásban felpakolod a tányérokat, akkor még nem érzed az égető forróságot, csak amikor már a 7 tányérral szlalomozol a platzon, izzadt fejjel úgy, hogy majd összeszarod magad a fájdalomtól, de eldobni nem dobhatod el a kaját, hiszen a 7 kaja eladási áron, közel 15ropi, meg elég ciki is, úgyhogy izzadt fejjel kiviszi az ember, majd megy vissza a dühtől fortyogva a konyhára ahol a két szakács már a belét is kiröhögte a szerencsétlen faszpincéren, de úgy, hogy a földön fetrengtek. Az ilyennel nemnagyon lehet mit csinálni, csak benyelni, meg jól megjegyezni. Aztán játszottak még olyanok, hogy a vegyesvágottat baszták kifacsarni, úgy megszívva magát tálalták, aztán mikor felpakolsz abból is párat akkor kezded észrevenni, hogy már fél liter ecetes lé, folyik a fehéringeden, dehát ilyen ez a popszakma. Mondjuk azért első napomon, szerintem kurvaerős volt így a szakácsok részéről, egy féldeci tabascoval felütni az esti pohár sörömet, amiután olyan fejem lett mint a gonosz istennek a herkuleses dizni meséből, de hát ők tudják a kurvaanyjukat, úghogy egész éjjel azon agyaltam, hogy basszak ki a két szerencsétlennel. Közben meg kurvára égett az egész arcom...