Ha egy lagzin basszák a menyasszonyt...

Múltkor beszéltem a céges bulikról, aztán hétvégén valamelyik csatornán újra sugározták az éterbe azt a magyar filmet, amelyiket én nagyon szívesen fogadtam, aztán miután láttam jó pár évvel ezelőtt, úgy le is hordtam a faszba. A Szezon című eposzról van szó, amelyben rengeteg potenciál volt, végkifejletben egy silány, magyar tragikomédia. Mielőtt megköveznétek; értékelem én a művészfilmeket és átjött az egésznek a stílusa, a magyar valóság, kitörhetetlenség ésatöbbi, de ha már egy olyan filmet készít el valaki amiben a vendéglátózás az egyik fő háttér, akkor már válogasson a végtelen lehetőségek hazájában, mert magyarországon aztán tényleg bármi előfordulhat. A film amúgy egy szar, aki nem látta, ne is nézze meg, mert azonkívül, hogy az újdonsült menyasszonyként szereplő Péterfy Borit, lekúrja a pincér a szálloda wc-jében, nincs lófasz se...

Pedig én komolyan mondom, hogy a magyar vendéglátó rejt magában annyi potenciált, hogy akár egy Gyűrűk Ura trilógia bővített kiadásnak megfelelő, hosszúságú és tartalmú filmet is összerakjanak, még túl nagy gógyi se kell hozzá, vannak hobbitok, orkok, önjelölt varázslók, meg sok pici gollam is, akiknek még jelmezt se kell adni. Volt jó magyar film a vendéglátásról, az pedig a Zimmer Feri, mert aki a rendszerváltás környékén, vagy kicsivel utána nyaralt a balatonon, vagy netán dolgozott is az, pontosan tudja, hogy Feri a filmben, kis túlzással, a való életből merített ötleteket és abban az időben pont úgy bántak a magyarral mint a filmben, míg a németeknek a seggluka tisztára lett nyelvvel polírozva.

De a lényeg az, hogy a Szezon, meg a Zimmer Feri eszembe juttatott néhány dolgot, úgyhogy ezekről fogok ma írni, kérem alássan;

Időrendben körülbelül pár hónappal járhatunk az előző sztori után, mert mikor beköszönt a tavasz, jönnek a házasodni kívánó egyének és már jó előre le szeretnék szervezni életük legkibaszottul boldogabb napjukat. Amíg nem voltam szemtanúja azt hittem, hogy az idegtől remegő menyasszony csak a hollywoodi klisék egyike, de aztán rájöttem, hogy a lófaszt, egyes nők annyira rágörcsölnek a dologra, hogy képesek elsírni magukat a menü megbeszélése közben és képesek átnézni az éttermi konyha minden sarkát, hogy az ő legkibaszottul boldogabb napjára minden tökéletes legyen. Persze fizetni már nem szeretnek... Egy esküvő megtervezése viszont, nemcsak az idegtől remegő picsáknak komoly feladat, hanem egy étterem személyzetének is felelősségteljes és bonyolult feladatok sora, mert természetesen minden menyasszonynak olyan spéci kívánságai vannak, hogy hihetetlen és kész, percre pontos feladatsort állítanak össze; Itt egy amit előkapartam az egyik dossziémból, ez 2004, május 15. esküvőnek a pontos terve:

17.00: Érkezés
17.05: Tányértörés, pénzsöprés (zene: lakodalom van a mi utcánkban(végtelenítve, amíg a násznép le nem ül))
17.15: Aperitif felszolgálása
17.20: Násznép leültetése, longdrinkek felszolgálása
17.30: Gyerekkori fotós-montázs levetítése, közös beszélgetés, italozás
17.40: Szabad program
18.00: Előétel felszolgálása, vacsora megkezdése a vőfély beszédével
18.15: Leves felszolgálása
18.30: Főétel felszolgálása
19.15: Desszert felszolgálása
19.30: Menyasszonytorta felszolgálása, zsúrkocsin
20.00: Szabad program
20.30: Hintómese
20.45: Vőfély előadása
21.00: Lufitánc
21.20: Táncos mulatság
24.00: Gyertyafény keringő, majd menyasszonytánc
00.30: Tűzijáték majd Égilámpás (közben éjféli vacsora felszolgálása)
01.00: Táncos mulatság

 

Ez így tök jól hangzik mi? Alapjáraton nem okozna problémát, ha a násznép nem 18.00 előtt öt perccel esik be, a menyasszony meg nem találja a pendrive-ot amin a gagyin összemontázsolt ppt található, közben a vőfély már úgy berúgott, hogy állni nem bír, nem hogy szavalni. Persze ez alapjáraton az étterem feladatát, nem kéne, hogy zavarja, de mikor 150 embernek kell felszolgálni úgy, hogy az összes kaja meleg legyen, egy ekkora csúszással elég cinkes, mert egy magára valamit is adó étterem nem követi el azt a hibát, hogy a rántott sajt mikrólangyosan megy ki a vegyestálon, persze azért a meg-megoldja a séf úr, hogy ne érje szó a ház elejét, de mikor nyolc óra után bejön a menyasszony a konyhára egy zsák lufival, hogy akkor ezt a 60 darabot fel kéne fújni, akkor azért már a pincért is rángatja az ideg főleg, hogy a menyasszony azzal zárja a mondatot, hogy kéne akkor 150 gyertya majd a gyertyafény keringőhöz is. Ilyenkor rohan az egyik pincér rántotthús meg sültkrumpli bukéval a teszkóba, venni 150 gyertyát, meg két csomag lufit, mer természetesen nincs elég, közben az örömapa, a pult tetején félmeztelen, ordibál, hogy; "FÉRJHEZ MENT A JÁÁGYOM!", míg egy másik tag épp a pultot támasztja és löki a sódert, a pincércsajnak, gondolom egy laza cumi reményében.

A tömegpszichózis képes váratlan fordulatokat venni, mert mikor 5-6 ember lájtosan bepálinkázik, akkor azok általában elülnek a seggükön, de ha 150 ember egy helyen van, azok képesek dzsungelben érezni magukat és az étterem nagy belmagassága miatti, közel 4 méteres függönyön tarzanosat játszani, minden csak nem vicces, főleg mikor az le is szakad és a seggrészeg dzsungellakó fejjel fogja meg a kőpadlót, akkor ott van ordibálás és jajveszékelés. Bár nem hiszek semmilyen komolyabb felsőbbrendű hatalomban, de a részeg embert tuti védi valami, mert akkorát koppant az ember feje, hogy a szintetizátor mögötti embernek a "seeeejhajjjjj 'akáááácfaaa hullyatjaaaa a" kezdetű versikéjét, odavissza alázta decibel párbajban, még én is kinéztem, hogy mivan bazmeg, leszakadt az egyik hangfal? Azt csak ez a szerencsétlen volt, de bazmeg amekkorát esett, ez az állat úgy pattant is fel és táncolt tovább. Közben persze megy azért az osztás, a pincérek serényen hordják ki az egyik férfirokon által főzőtt minőség helyett mennyiségre koncentrált borát, illetve páleszét. A fiatalabbak éppen az érettségi nájlonöltönyükben, kéregetik a viszkit, eleinte tisztán, hogy mindenki lássa, mekkora menők, aztán a második után, már csak kólával tolják a chivast, mert nem bírják az ízét tisztán. Az öregek a legszolidabbak, ők simán elborozgatnak és boldogsággal a szívükben mesélik el újra az ezeréves sztorijaikat a család újabb tagjainak, akik érdeklődve hallgatják, majd belekezdenek a sajátjukba... Aztán a gyerekek.. Bazmeg a gyerekeket utálom egy ilyen rendezvényen. Körülbelül itt fogadhattam meg, hogy ha egyszer lesz saját éttermem, akkor kinn lesz nagybetűkkel, hogy kutyát, gyereket behozni tilos (ami meg is valósult, de erről majd egy későbbi posztban). Pedig amúgy bírom őket, tök jól eljátszok velük, meg szeretem basztatni őket, mer nincs bennük még kialakult félelemérzet, így gond nélkül lehet velük, "nem mersz kiugrani a hintából" meg egyéb baromságokat csináltatni, de az étteremben, főleg egy ilyen kaliberű össznépi babaszáson, aztán kurvaneccesek. Eleve picik (nemtudom láttatok-e már, 1 méter körüliek és gecigyorsak) és rohangásznak összevissza, ami csak azért zavar, mert mondjuk 6 tányérral felpakolva a bal karomon vagy egy kisebb vagyonnal ital formájában a tálcán egyensúlyozni kurva nehéz, ha közben még szlalomozni kell és ha mondjuk a  '73-as cabernet savignont ejtem le, amit az örömapa 30 éve tartogat a lánya esküvőjére akkor azt, nem a kiskölökkel fogják kifizettetni, hanem velem. Szerencsére a gyerekek könnyen lefizethetőek, mert egy kis érdekességre egyből ugranak, például ha azt mondom neki, hogy bemehet a konyhába megnézni, hogy működik, akkor örülnek mint az állat és viszonylag nyugton maradnak, ha tehetnek benn egy kört, vagy mondjuk felültetem a tálalópultra és onnan nézheti a séfet.

Aztán van egy viszonylag jó szakasz a dolognak, mikor a menyasszonytánc, meg a tűzijáték van, akkor azért szépen lehet rendet rakni az asztalokon, meg új üdítőket, meg ásványvizet kivinni, természetesen 3000 méter mélyről. Meg viszonylag kikopnak a gyerekek, meg az idősebbek is és már csak a ténylegesen bebaszni vágyó társaság marad, akik ettől a ponttól általában teljesen elvesztik a fejüket. Namost tudom, hogy urban legend, meg a fasztomtudja, meg azt is tudom, hogy a te haverod is hallotta már, de speciel nekem ez volt az első és kurvára nem az olyan utolsó lagzim, ahol megbaszták a menyasszonyt és a félreértések elkerülése végett, nem a vőlegény tette azt. A pincér néma szolga, de képbe van a dolgokkal, mert egyrészt az a dolga, hogy figyeljen másrészt meg tőle kérik el a szobakulcsot, majd meg kell mutatni a hátsó bejáratot azoknak a srácoknak, akik majd aljas csellel elrabolják a menyasszonyt, majd tesznek egy kört, hátul felviszik a szobába, majd megtörténik aminek történnie kell, amit már csak azért is tudok biztosan, mert a takarítónő a'Zica, 2 használt gumit talált az ágy mellé dobva, aztán ténylegesen elmennek valami kocsmába, diszkóba, hogy a boldog férj, utánuk mehessen és kifizethesse a 10 bakikólát, amit a legjobb barátai ittak a menyasszonnyal. És ezt nevezik életük legkibaszottul boldogabb napjuknak...